Elég hihetetlenül hangzik, de két nappal ezelőtt, május 14-én volt tizedik éve már, hogy B.B. King, talán minden idők leghíresebb bluesgitárosa áthelyezte székhelyét a Black & Blue Café-ba. Halála előtt fél évvel egy chicagói koncertjén lett rosszul a színpadon, és többet élőben ugyan már nem zenélt, de még 89 éves korában is aktív volt, dalokat írt és gitártémákon dolgozott. © photo by morpho Hát igen, van ez a típusú zenész, aki nem a huszonhetesek klubját, hanem az életművét erősíti, és a zene bűvöletében észre sem veszi, hogy...

„Szerelemről szó sem volt, / ilyenekről nem dalolt a Hold” - mondja a „költő”. Ez a kiváló dalszöveg egyébként a magyar költészetben amúgy komoly hagyományokkal rendelkező dupla tagadás iskolapéldája. A Hold egy olyan dologról nem dalolt, amiről egyébként szó sem volt, tehát amúgy sem tudott volna dalolni róla! Ennyit a műelemzésről. Az én esetem viszont egészen más. Nálam ugyanis igenis volt szó szerelemről, mármint a Hold iránt, pontosabban egy bizonyos időpontban egy bizonyos helyen lévő Hold iránt, aminek a beteljesülésére mintegy húsz évet...

Gyanítom, hogy senki nem kapja fel a fejét azon, ha felvázolom, hogy a fotográfia jellemzően úgy működik, hogy az ember első körben lefényképezi azt a bizonyos izét, esetleg akármit, amit le akar fényképezni. Ezt követően régen egy filmtekercsen, manapság pedig egy digitális panelen megnézi, hogy mit alkotott, aztán kiválasztja, ami szerinte jól sikerült és vagy megmutatja másoknak, vagy elteszi magának emlékbe, vagy ökölbe szorult arccal, „a kutyafáját már megint elcsesztem” mormolás kíséretében kitörli vagy kidobja, aztán próbálkozik újra, vagy...

Mindenkinek üzenem, hogy tévedésben van. Ez nem valami trükk, ez nem egy képmódosító szoftver terméke, nem a mesterséges intelligencia gyártotta, és nem két kép van egymásra helyezve. Sőt, a színeket sem állítottam át sehova, nem nyúltam bele a kontrasztba, és bárki legyárthatta volna egy telefonnal is akár. Ráadásul még csak nem is egy előre kitalált kreációról van szó, hanem mindössze annyi az egész, hogy valaki ott hagyott a fűben egy tükröt. © photo by morpho Igen, ez egy tükör, amiben visszatükröződnek a felette lévő fa lombjai. Ráadásul...

Kezdeném egy lényegre törő kérdéssel: Tudja-e valaki így kapásból, hogy ki van ezen a képen? Esetleg némi töprengés vagy hosszas elgondolkozás után? Na, ugye! Egy zenész barátommal beleszaladtam a minap egy érdekes vitába. Először csak rocktörténetinek tűnt a sztori keretezése, de később kiderült, hogy ez simán lehetetett volna az a bizonyos 15. kérdés negyvenmillió forintért. © photo by morpho A beszélgetés lényege az volt, hogy ki, mikor és meddig volt a Genesis, brit progresszív rockzenekar énekese. Nyilvánvalóan a Peter Gabriel-Phil Collins...

Rendhagyó ez a mai poszt, mert a gombhoz varrtam a kabátot. Igazándiból ez az egész blog arról szól, hogy egy fényképhez különböző és egyéb okokból szöveget írok. Vagy azért, mert érdekes a kép, vagy azért, mert érdekes a története, vagy olyan aktualitása lesz hirtelen, amilyen az expozíció pillanatában még nem volt. Most kivételesen megfordítottam az egészet és a szöveghez csináltam egy képet. Illetve majd fogok, hogyha leírtam ezt a történetet. Néhány hónapja meghívtak vendégként egy színházi előadásra, ahol a képeimet kivetítették a színpadon...

Idén májusban a római Colosseumban gladiátorként is kipróbálhatja magát néhány lelkes turista, aki tavaly decemberben becsekkolt az ismert online szállásfoglalási rendszer által meghirdetett gladiátorlottóra és akkora mázlija volt, hogy pont az ő nevét dobta ki a tűz serlege. Ha valaki személyesen akarja megtekinteni a műsort, akkor május 7-én és 8-án végignézheti, ahogy az önkéntes „gladiátorok” az amfiteátrum színpad alatti folyosóiról felmennek a küzdőtérre, ahol nem tudom, hogy pontosan mi fog majd történni, de az biztos, hogy lesz közönség, meg császár,...

Nagyot változott a világ. Ez a kép 2003-ban készült a Balatonon, valahol Fonyód magasságában, és azon gondolkodtam el, hogy a klasszikus balatoni evezős csónakok gyakorlatilag eltűntek a tó mindkét partjáról. A klasszikus dióhéj ladik, ami kifejezetten a Balatonra lett kitalálva, meg már annál is régebben hullámsírba veszett. Már a nyolcvanas években tele volt a tó mindenféle, csónaknak nem is igazán nevezhető vízi szörnyekkel, amely jelentéscsoport alatt különböző dunai, tiszai vagy egyéb folyami, kiszuperált, egykor még motorral rendelkező, sufnituningolt...

Most, hogy vége van a nagy filmfesztiválok február-márciusi szezonjának, konkrétan lement a Berlinale és az Oscar-díjkiosztó, kicsit elméláztam azon, hogy is működnek ezek a filmfesztiválok meg, hogy milyen szerepe van ebben az egész történetben a kis Magyarországnak. Akárhogy is van, filmek azért készülnek Magyarországon is, ráadásul sok esetben egész jó filmek, sőt, a magyar filmesek az elmúlt években is komoly eredményeket értek el, függetlenül attól, hogy az alkotók ki lettek volna tömve pénzzel. Mondjuk, a Futni mentem sikere egyértelműen igazolja, hogy...

Én nem igazán járok síelni. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert macerás. Egy csomó cumót kell hozzá beszerezni, és kell keresni egy helyet, ahol még van normális hó. Aztán oda kell utazni, szállás, felvonóbérlet, meg egy csomó idegesítő ember a hegyen. Egyre kevesebb lejtőn egyre többen. Inkább meghallgatom a síelni járó barátaim vicces történeteit a sípályák menti kocsmákról meg a helyi baleseti sebészet hatékonyságáról. Illetve most már ez sincs, ugyanis a síelni járó barátaim sem járnak már síelni. Ennek konkrétan az az oka, hogy...