Megtörtént az, amiről azt gondoltam, hogy már sosem fog. 2023. május 24-én meghalt Tina Turner, a rocknagyi, aki már gyerekkoromban is rocknagyi volt, és mindig furcsának, kicsit idegennek tűntek a hatvanas években készült felvételek, amikor akkori férjével, Ike Turnerrel ért el átütő sikereket. Nekem ez a Tina valószínűleg azért nem volt meg, mert én őt a nyolcvanas években világsztárként kaptam meg díszdobozban, és teljesen azt hittem, hogy csak negyvennégy évesen kezdődött a karrierje. Pedig egyszerűen csak az történt, amit azóta hivatalosan is a „rockzene...

Ez a történet onnan indul, hogy a világ egyik legrangosabb fotográfiai seregszemléje, a Sony World Photography Awards 2023-as évi nyertesei között felbukkant a „Kreatív” kategóriában egy német fotográfus, bizonyos Boris Eldagsen. A verseny honlapján azt írták, hogy „egy kísérteties fotó két különböző generációból származó nőről, amely a negyvenes évek családi portréinak vizuális nyelvét idézi”. A kép amúgy szerintem tök jó, és nálam is nyert volna. Aztán kiderült, hogy Eldagsen úr csak tesztelte a fotópályázati rendszert, merthogy a képet...

Egyszer New York kapcsán írtam már a tömegközlekedés és a taxik okozta dilemmáról, ami tulajdonképpen csak azért volt érdekes, mert New Yorkban a busz nem biztos, hogy jön, taxiból meg hiába van sok, valaki mindig elviszi az orrunk elől. Most a kérdéskör dél-amerikai szegmensét vizsgáltam meg, a kísérleti terep pedig Buenos Aires volt. Láttam már olyan várost, ahol sok taxi van, de azt, hogy a tömegközlekedés jelentős része is a taxizásra van felépítve, merőben új jelenségként éltem meg. © photo by morpho A taxizásnak három alaptípusát lehet...

Azon filóztam, hogy mekkora mázlim volt egy csomó újságíróval, akivel valaha együtt dolgozhattam. A nagy részük persze említésre sem érdemes, meg nem is voltak igazán újságírók, de simán fel tudok sorolni vagy egy tucat olyan kaliberű figurát, akivel giga nagy szerencse, hogy összehozott az élet, és láthattam, hogy miként kell megcsinálni egy valódi riportot, interjút vagy tudósítást. Egy olyat, ami tényleg arról szól, ami történt, és nem egy tök lényegtelen mellékzöngét tupíroz fel a végletekig, ami ugyan remekül vonzza a kattintásokat, de valójában...

Ádi, Gyugyó vagy Török bácsi, ahogy tetszik, 1997-ben itt kifejezetten nekem fuvolázik, az első kerületi Bem Rockparton, kizárólag a kép kedvéért! Elképesztően sok történet eszembe jutott a tíz napja elhunyt fuvolistáról. Egyik ugrott be a másik után. Ha mindet le akarnám írni, akkor külön KÉP-regény - Török Ádám rovatot indíthatnék, de ezt azért elkerülném, úgyhogy csak két röpke sztorit említek, ami talán érdekesebb, mint a többi. © photo by morpho 1993-ban bementem a Bem Rockpartra, (hivatalosan I. kerület, Bem rakpart 6. Budavári Művelődési...

Úgy egy hete olvastam, hogy Kolumbiában elgázoltak egy nílusi vízilovat az autópályán. Így elsőre nyilván az az ember reakciója, hogy hogyan került a víziló az állatkertből az autópályára? Hát, sehogy. Kolumbiában ugyanis van egy elég jelentős vízilópopuláció, ami meglehetősen szürreális körülmények között jött létre, ráadásul ez nem is igazán örömteli tény a helyi lakosoknak. Kissé belegondolva, nem tudom, hogy ha a Tisza-tóban telepednének meg a vízilovak, a helyi horgászok vajon mit szólnának hozzá, de gyanítom, hogy nem lenne atrocitásmentes...

1988-ban Peter Gabrieltől láttam először, amint a közben megboldogult Népstadion színpadjának szélére állt és a közönségnek hátat fordítva, kezeit kétoldalt kinyújtva a nézők közé zuhant. Volt benne hidegvér, nem mondom, de később utánanéztem, és az egész turnén ezt csinálta. A nézők persze mindig elkapták és tovább görgették a fejük felett. Ez volt a stage diving, a színpadi merülés, amikor az előadó úgymond megmerítkezik a tömegben. Persze nem Gabriel találta ezt fel, bár mint kiderült, már a hetvenes években a Genesis koncertjein is csinálta,...

Olvasom, hogy Demeter Szilárd, a magyar könnyűzenéért felelős miniszteri biztos nem ragaszkodik feltétlenül a Sziget Fesztiválhoz, merthogy az nem magyar tulajdonban van, meg leginkább külföldiek látogatják, és hát, az Óbudai Hajógyári szigetre ő amúgy is mindenféle könnyűzenei létesítményeket tervez, sőt, az A38 Hajót is odaköltöztetné. Hát, én nem igazán tudom, hogy mi köze van a tulajdonosi körnek egy kulturális fesztiválhoz, amit vagy húsz éve már többségében külföldiek látogatnak, akárcsak a mogyoródi Hungaroringet, viszont mindkettő elég...

Feladhatnám rejtvénynek, hogy vajon hol készült ez a kép, de valószínűleg csak néhány feketeöves punk-rock rajongó ismerné fel a színpad deszkáinak görbületéből, hogy a kép az egykori E-klubban készült. Egyébként én is csak azért voltam ilyen jól informált, mert rá volt írva a negatívtasakra a helyszín és a dátum. (Hogy mi az a negatívtasak, abba most nem mennék bele, akit nagyon érdekel, nézzen utána!) © photo by morpho A felvétel egyébként 1994-ben készült a Tankcsapda koncertjén, és annyi minden eszembe jutott róla, hogy még végiggondolni...

Idillikus vidéki hangulat: a magányos kerékpáros kalapját arcába húzva leheveredik a nagy tölgyfa alá, mikoris a tóparton megpihenve az egésznapos szántás emberpróbáló megviseltetései után igyekszik feltöltődni a lemenő nap utolsó sugaraiból. Egyébként tényleg van némi falusi feelingje ennek a képnek, de szó sincs erről. A magányos biciklista Amsterdam kellős közepén, a Vondelparkban heverészik, és mivel a lakosság jelentős része bringával közlekedik, ezért itt százával heverésznek a biciklisták, csak nem mindig ilyen jó fényben, amit megér lefényképezni. ©...