Eközben egymással össze nem egyeztethető megszámlálhatatlan igazság jött létre. A folyamatot meghatározó módon elősegítette, hogy a vallási, tudományos, kulturális és politikai intézmények feloldódtak és hiteltelenné váltak a fülsiketítő zajban. Minden felület harsogva és villogva kér figyelmet és időt, ajánl menekülési utat, virtuális világot. A közösségi oldalak amorális algoritmusaikkal elérték azt, hogy mindenki csak azt találja meg, ami személyes hitét erősíti. Így könnyedén megkapjuk a megértés illúzióját, és ha nem tesz erőfeszítést az ember, más nézőpontokat nem kell megismernie. Korunk eszközei az instant kielégüléssel és végtelen szórakoztatással gyermekké tesznek minket, akik örülnek a játékok virtuális jutalmainak, az egyszerű sémáknak és magyarázatoknak, a könnyű ítélkezésnek. Ráadásul, ha valami nagyon zavarja őket, azt könnyen kizárhatják tudatukból. Így aztán olcsón jutunk jó érzésekhez az önreflexió teljes hiányával, ám a valóságot még a lehetőségeinkhez képest is torzítva látjuk.
Egy infantilis társadalom milyen valóságot mutat, milyen megküzdési módszereket tud tanítani a jövő generációnak? Fel tud nőni a feladathoz, hogy legalább a kármentésben segítsen a következő nemzedéknek, akire embermivoltunkból fakadóan az előttük lévők rövidlátásának bűnei lecsapódnak?
Milán világa egy a rengeteg világ közül, amelyik az emberek fejében kialakulhat. Milán (9) az alpha generáció tagja, akinek élete minden egyes pillanatát meghatározza a digitalizáció. Milán világa azért is különleges, mert a mi világunkból hozzá befutó ingerek feldolgozását megzavarja, módosítja az Asperger szindróma, az autizmussal rokon spektrumzavar. Milánnak ezért sajátos viszonya van a valósággal, hiszen az átlagostól eltérő gondolkozása miatt, ha szeretne, akkor sem tud hazudni.