Megint az a szituáció adódott, hogy egy képnek utólag olyan konnotatív jelentése lesz, ami a készítés pillanatában csak nagyon áttételesen volt jelen. A kép egyébként egy régi Sziget fesztiválon készült. Már nem emlékszem, hogy melyik koncertet fotóztam, de amikor megfordultam a zenekari árokban a közönség felé, akkor vettem észre ezt a furcsa felhőt a távolban, és pont el tudtam úgy fotózni a nézők feje felett, hogy a kép végül elkészülhetett. Nem is igazán emlékeztem az egészre, csak másnap, amikor a filmet lehívtuk, akkor vettem észre, hogy milyen varázslatos fények voltak a felhő körül, de ami igazán érdekessé tette a képet, az a felhő formája.

© photo by morpho

Talán nem kell túlmagyarázni, hogy az Ukrajnában dúló háborúról jutott eszembe ez a kép. Nagyon nem jó, ami most a világban történik, hogy felelős pozícióban lévő politikusok atombombákkal meg ballisztikus rakétákkal fenyegetőznek. Közben meg nyakig ülünk a klímakrízisben, a covidban, meg a világszerte elszabaduló inflációban. Mintha nem lenne ez elég! A történelmi példákat végignézve egyébként ez talán mindig is így volt. Néha úgy érzem, mintha az emberiség szándékosan ki akarná nyírni saját magát. Persze nem az átlagemberekre gondolok. Ők csak élni akarnak. Dolgozni, uszodába vinni a gyerekeiket, színházba, koncertre meg nyaralni járni. Semmi különös.

Azért bízom abban, hogy nem az atomfelhő az első, ami erről a képről az olvasóknak eszébe jut. Volt egy jó barátom, aki sajnos már több mint tíz éve nincs velünk, és amikor annak idején meglátta ezt a képet, azt a címet adta neki, hogy Vihar-varázslat. Kétségtelen, hogy akkortájt békésebb idők jártak, de nem azért maradnék ennél a címnél, mert lassan már csak a varázslatban bízhatunk, hanem inkább azért, mert a vihar idővel azért elvonul, és utána akár még a nap is kisüthet.

A történethez hozzátartozik, hogy a felhőből egyébként hatalmas vihar kerekedett, és az egész Sziget fesztivál ronggyá ázott, de lehet, hogy ez nem is fontos igazán.

(morpho)