A minap olvastam, hogy végre talán kezdenek valamit a Citadellával. Mondjuk, már régen nem látom át, hogy mi is történik ott, de az utolsó információm az volt, hogy kommandósok foglalták vissza valami maffiabrigádtól, azóta meg síri csönd honol az egész körül. Végülis miért kéne bármit is csinálni Budapesten egy olyan ikonikus hellyel, ahonnan háromszázhatvan fokos panoráma nyílik a városra? „A Citadellában található Panoráma Étteremből a városra nyíló kilátással egyetlen vendéglátóhely sem versenyezhet. Körben a budai hegyek karéja, alattuk a Vár és a Duna a hidakkal, szemben a Margitsziget és az Országház.” Bagatell.

© photo by morpho

Na, erről jutott eszembe ez a kép, ami ott készült, a Citadella Panoráma éttermében 1996-ban. Volt ott egy disco is, ahol megfordultam hébe-hóba, de kizárólag munkaügyből kifolyólag. A kilencvenes évek house-rave-hiphopp korszaka nem tartozott a kedvenc kulturális mikrociklusaim közé. Mindenesetre már akkor is erősen felpiszkálta a képzelőerőmet, hogy egy európai metropoliszban mi mindent lehetne építeni egy ilyen helyre! A kilátó aljában meg kb ült egy vécés néni, meg egy képeslapárus. Hogy melyik volt hasznosabb és/vagy költséghatékonyabb, arra már nem emlékszem, de ha egy átlagos német turista a citadellánál vett egy képeslapot és közben pisilni is beugrott, az nagyjából annyiba került, amiből én három haverommal éjszakába nyúlóan söröztem Óbudán, a három fogásos vacsora után.

Szóval, 1996-ban fellépett Budapesten egy bizonyos Michel Jackson nevű amerikai popikon. (Azért vagyok ilyen hivatalos, mert nem tudom, hogy pillanatnyilag milyen viszonyrendszerben kell közelíteni hozzá.) A koncert hivatalos bejelentése valamilyen rejtélyes okból a Citadella Panoráma éttermében zajlott, ahol is az akkortájt hihetetlenül népszerű Hip Hop Boyz, műfajilag hiphop, club/dance zenekar tolt le pár nótát, mondván, hogy ők egyébként Michael Jackson előtt is fellépnek majd a Népstadionban. A terembe annyi médiahiéna, fotós, operatőr és „egyéb érdeklődő” zsúfolódott be, hogy a zenekarnak már nemigen jutott hely. Így ráadásul a körpanorámából se látszott semmi, szóval ilyen alapon a Budavári katakombákban is rendezhették volna az egészet. Ehhez képest Real Action aka Szűcs Zoltán, simán letolt helyből néhány kézen átfordulást, meg fejen pörgést, ami legalább is meghökkentő volt. A Citadelláról mindig ez a kép ugrik be, egy nagy tótágas az egész!

Sosem fogom megérteni, hogy miért fontosabb Magyarországon majd mindent pont fordítva csinálni, mint ahogy kéne. Nem lenne legalább néha-néha egyszerűbb az egyenes út? Itt van például a képen látható Real Action esete, aki, miután a Hip Hop Boyz őrület lecsengett, megalapította az Attraction Látványszínházat, amivel a magyar próbálkozásokon túllépve gondolt egy nagyot és 2013-ban megnyerték az angol tehetségkutató, a Britain’s Got Talent fődíját. Londonban! Ha valakinek nem dereng, a saját testük árnyaival formáztak meg különböző képeket, amik aztán önálló sztorikká alakultak. Most már csak azt kérdezem, hogy miért nem lehet egy ilyen teljesen újszerű és érdekes projektet Magyarországon befuttatni? De most tényleg, miért nem?

(morpho)