– Tartsd egy picit, légyszi! Lehet, hogy ez most így elsőre hülyén hangzik, de le kell fényképeznem egy poloskát.
– Poloskát?
– Igen! Le kell fényképeznem egy poloskát a napelemen!
– Napelemen? Hát, csak nyugodtan…
– Mondtam, hogy hülyén hangzik!

Ez a pár mondat vezette fel ennek a képnek a létrejöttét, miközben egyébként a klímaváltozásról beszélgettünk a bátyámmal telefonon. Én egy budapesti parkoló automata mellett álltam, ő meg nem tudom, hogy hol volt, de ez nem is fontos. Olvasom mindenfelé, hogy Budapesten évek óta poloskainvázió van, erre tessék, szembejött egy napelemes példány.

photo by morpho

Na, nem úgy, hogy a poloskát egy napelem hajtja, ott talán még nem tartunk, hanem úgy, hogy egy poloska hajt keresztül a napelemen. Igazándiból nem azért csináltam ezt a képet, hogy kipróbáljam, hogy milyen baromi nehéz telefonálás közben fényképezni. Ezt eddig is tudtam. De ha valaki 15 éve a klímaváltozást dokumentálja világszerte, az nem mehet el szó nélkül egy napelemes poloska mellett. Pláne, hogy az egész jelenség egyre kétségbe ejtőbb szimptómákat mutat, és hirtelen nem is látom a probléma megfejtését, pedig az eszköztáram jelentősen túlmutat egy poloskáénál. Amit én tehetek a képeimmel, az a figyelemfelhívás. Muszáj felfogniuk az embereknek, hogy ha ilyen tempóban megy tovább a fogyasztás, és továbbra is ennyi áramot termelünk, lassan már pisilni is repülővel megyünk, és éjjel-nappal marhahúst zabálunk, akkor ez az egész kis földi sorsközösség, amit „emberiség” néven is szoktak emlegetni, az vagy össztársadalmi szinten költözik és bolygót vált, és az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, (már ha lesz még akkor áram) vagy sürgősen csinál valamit annak érdekében, hogy radikálisan csökkentse az emissziót, és adjon magának még egy esélyt.

Nem gondolom, hogy vészmadár lennék, hiszen tudósok tömkelegén túl, természetért aggódó emberek Sir David Attenborough-tól Jane Goodallig rengetegen gondolják ugyanazt, amit én, és nem hiszem, hogy mindannyian hülyék lennénk. Az úgy túl egyszerű lenne.

Szóval, arról beszélgettünk a bátyámmal, hogy a gazdasági növekedés meg a klímaváltozás egyenesen arányos egymással. Minél nagyobb a fogyasztás, annál több energia kell, és amíg az áramtermelés nem áll át teljesen megújuló energiákra, addig millió tonnaszámra toljuk tele a légkört széndioxiddal, amitől meg nő az üvegházhatás, és egyre melegebb lesz a pite! A gazdasági növekedés csapdája a klímaváltozás alapja, meg persze a túlburjánzó marhahús fogyasztás és a Föld népességnövekedése.

Amúgy nem is tudtam, hogy már Budapesten is vannak napelemmel működő parkoló automaták. A lényeg, hogy emisszió mentes eszköz termelje az áramot. Ezért tűnt fel a napelem, aztán a poloska. Egyébként van, aki a tudományban bízik, hogy az majd talál valamilyen megoldást a felmelegedésre. Hát, én nem tudom. Három dolgot kellene nagyjából tíz éven belül a tudománynak megoldania:

– Sósvízből édesvizet csinálni olcsón, hogy a kiszáradó területeken is lehessen öntözni, legyen ivóvíz.
– El kéne tudnunk raktározni hosszútávra az elektromos áramot, hogy készleteket halmozhassunk fel, és akkor is elő tudjuk venni, amikor az erőmű áll, ha nem süt a nap, vagy nem fúj a szél.
– A légkörből pedig ki kéne vonni valahogy a felhalmozódott széndioxidot és metánt.

Ha ezt megoldanánk, fellélegezhetnénk. Akár szó szerint is. Vagy ha ez nem megy, és a tudomány csődöt mond, akkor nincs más hátra, mint csökkenteni a kibocsájtást, csökkenteni a fogyasztást. Más út nincs! Lehet, hogy ezt már a poloska is tudja. Most már csak a világ döntéshozóit kéne meggyőzni erről.

(morpho)