Mindjárt az elején szögezzük le, hogy nekem semmi bajom nincs Bill Gates-szel! Sőt! Azt gondolom, hogy néhány hasonlóan gondolkodó kortársával együtt jelentős szerepe volt/van abban, hogy mára ilyen lett a világ, amilyen. Nem azt állítom, hogy ez most így egy tökéletesre hájpolt világ lenne, de egyelőre még több pozitívuma van az informatikai és digitális robbanásnak, mint nem. Egyelőre…

photo by morpho

Attól, hogy nekem nincs bajom vele, mások ezt nem egészen így látják. Itt elsősorban olyan rendszergazdákra, tördelőkre, informatikusokra gondolok, akik napi szinten használják a Bill Gates cége által forgalmazott szoftvereket, és többen vennének neki karácsonyra egy kenyérpirítót…a fürdőkádjába. Nyilván minden programban vannak hibák. Hogy szándékosan vagy sem, azt nem tudom, de a legújabb oprendszer kapcsán is gyakran hallani, hogy „ez nem lett rossz, de azért szar lett”.

Pedig nekem is lenne okom panaszkodni. Bill Gates 1995-ben Budapesten járt és aktuális szoftverével próbálta körüludvarolni a káeurópai piacot. Ne legyenek illúzióink, aki udvarol, az dugni akar! Ha megnézzük, hogy jelenleg hány eszközön fut az általa gyártott oprendszer, akkor azt kell mondjam, hogy ez össze is jött neki! Viszont a fotósokat három napig szívatta szerteszét a legérthetetlenebb helyzetekben.

1: Reptér. A protokoll szerint a reptéren meg kellett volna állni egy percre a fotósok előtt és felmutatni a win ’95 dobozát. Ehhez képest megállás nélkül elrohant előttünk, bár a doboz nála volt. Nem is értem. Lehet, hogy pisilnie kellett, mindenesetre ez mindenkit annyira meglepett, mint Győzikét egy átlagos logikai játék! (Egyébként egy menetrend szerinti brüsszeli járattal jött. Nem minden milliárdos engedheti meg magának, hogy külön gépet béreljen.)
2: Parlament. Itt találkozott a miniszterelnökkel, meg a fél kormánnyal, de a fotósokat egy olyan helyre pakolták, ahonnan normális képet csak véletlenül lehetett csinálni. Gates és Horn jellemzően a terem túloldalán állt és háttal. (Eddig csak koncerteken láttam ezt a megoldást, ha egy zenekar nem akarja, hogy normális képek készüljenek róluk, az első három dalt sötétben, a közönségnek háttal játsszák, aztán kirúgják a fotósokat… Ügyes, mi?)

3: Karinthy Frigyes Gimnázium. Eredetileg azt hittem, hogy majd jól elbeszélget a nebulókkal az információs társadalomról, de ehelyett a gimnazisták azt nézték, hogy Gates a hatalmas tömegben hogyan ír alá egy stratégiai megállapodást a kultuszminiszterrel. Hogy miért pont vele, azt nem tudom, de ez állítólag annyira diákközpontú volt, hogy azóta is várom életemben azt a pillanatot, amikor használnom kell a másodfokú egyenlet megoldó képletét.

4: Operaház. Na, itt tényleg volt előadás. A Rolling Stones zenéjére bevonuló Gates 12 millió dollárt fizetett a zenekarnak, hogy promóciós körútján használhassa a Start Me Up című dalt. Kicsit fura, de van olyan, hogy egy milliárdos kifizeti a jogdíjat… Az Operában legalább lehetett fotózni. Húsz percig. A bemutató látványos része természetesen utána kezdődött. Naná!

Na, én akkor hazamentem és azóta nem láttam Bill Gates-et, csak fényképeken. Ilyenkor azon szoktam gondolkodni, hogy ezek a képek vajon hogyan készültek? Évekkel később dolgoztam egy magazinnak, és pont a fenti képet tördeltük be az oldalba. A tördelő megkérdezte, hogy milyen nevet írjon a kép alá a fotóshoz. Mondtam neki, hogy az enyémet.
– Ezt te csináltad?
– Én.
– Ilyen közel voltál hozzá?
– Igen.
– És nem ölted meg?

(morpho)