Bár ez a történet ismert lehet sokaknak, mivel GNL kolléga is megírta már, de az én szemszögömből még nem lett megzenésítve, ráadásul a képet is én csináltam, úgyhogy most egy pár percre ugorjunk át Prágába egy Kirk Hammett interjúra.

photo by morpho

1996-ban jelent meg a Metallica „Load” című lemeze, amit igen nagy várakozás előzött meg, és mivel ezt a zenekar is tudta, világkörüli promoturnéra indultak, négyen négyfelé. Ránézésre kb kő-papír-ollóval, döntötték el, hogy melyikük hova megy interjúzni, mindenesetre a káeurópai régiót a gitáros Kirk Hammett kapta, úgyhogy irány Prága, hajrá Load!

Már az indulás pillanatától igyekeztünk GNL tollforgatóval hűek maradni a lemez szellemiségéhez (Load: tölt/megrak/terhel), így aztán egy üveg vodka társaságában ültünk be a mikrobuszba, amit nagyjából Brno magasságáig be is töltöttünk az arcunkba, ami igencsak megterhelő volt. Itt szerencsére megálltunk egy benzinkútnál pisilni, ahol GNL úti- és társalkodó partner vásárolt egy üveg szeszesitalt, amin kétségkívül szerepelt a vodka felirat, de belekortyolás után tovább olvastuk a címkét és nem könnyen bár, de megtaláltuk a lime feliratot is. Na most a citromos vodkát azóta utálom, amióta ezt Prágáig nagyjából megittuk és utána citromos gyomorsavat büfögtem órákig. Az volt a mázli, hogy gitáros úr előző nap valszeg szintén vodkába fojthatta, mert a ledílelt időponthoz képest vagy másfél órával később jelent meg, csatakosan, kezében szivarral, feketére lakkozott, bár kissé már megkopott körmökkel. Az volt a szerencse, hogy a médiamunkásokat addig beterelték egy váróterembe, ahol is…izé, hát kurva sok pia volt az asztalon… Például egy bontatlan üveg, jégbe hűtött Absolut vodka…

Arra gondoltunk GNL tettestárssal, hogy ha már ilyen kedvesek voltak a szervezők, hát mégsem sérthetjük meg őket azzal, hogy elutasítjuk a szíves invitálást, így aztán két pohár társaságában magunkhoz vettük az üveget… Na jó, nem ittuk meg másfél óra alatt az egészet, csak kb a felét. Mégsem lehet tökrészegen a hulla másnapos Kirk Hammettel interjúzni. Bár ha a Frank Zappa féle klasszikusból indulok ki, akkor talán mégis. (Zappa szerint: „A rock-újságírás lényege, hogy írástudatlanok interjúvolnak meg beszédképteleneket olvasni nem tudók számára.”)

A mai napig nem tudom, hogy miként sikerült egyáltalán bármilyen fotókat is csinálnom Hammettről. A keresőben összefolyt minden, egy idő után azt sem tudtam, hogy hol vagyok, aztán mire ezt sikerült fejben összerakni, addigra már azt nem tudtam, hogy miért vagyok itt és kik ezek az emberek a szobában? Ez annyira megviselt, hogy utána meg kellett inni a megmaradt fél üveg Absolutot is. Még szerencse, hogy aztán elmentünk kajálni. Hazafelé aztán megálltunk egy benzinkútnál pisilni… Arra azért vigyáztunk, hogy most ne citromos legyen! Mikor az éjszakába nyúló turnéról éjfél felé hazatértünk, még benéztünk óbudai törzshelyünkre, betolni pár vodkát. Egy ilyen kimerítő nap után ezt igazán megérdemeltük nem?

Egyébként a történetnek folyománya is van! 1999 júniusában a budapesti MTK stadionban játszott a Metallica, és mivel akceptálták az interjúkérelmünket, tök véletlenül megint Kirk Hammettet kaptuk ki a kvartettből. Valami megmaradhatott neki a három évvel korábbi prágai kalandból, mert köszönés után a következő mondattal állt elő: Helló srácok, ha szomjasak vagytok, csak nyugodtan csapoljatok magatoknak sört. Itt most egy sörgyártó a szponzor….

(morpho)

Ui: Úgy látszik, Metallica ügyben rendre belefutok valami csűrcsavarba! A ’99-es budapesti koncert sem volt zökkenőmentes, sőt! De ezt majd a jövő héten részletesebben is kifejtem.