Szóval, ott hagytam abba a múlt héten, hogy Metallica ügyben rendre belefutok valami csűrcsavarba. Nem véletlenül írom már a harmadik posztot róluk, de valahányszor fotóztam őket, bármelyik országban, mindig történt valami olyan, ami nem passzolt bele a koncertfotózás ősi tematikájába. (A Woodstock ’94 fesztiválon New Yorkban véletlenül bekeveredtem az ácsolt színpad alá, felettem meg épp a Metallica játszott….) De ez most 1999, a budapesti MTK stadion, minden koncertlátogató rémálma. A nyolcvanas, kilencvenes években rengeteg bulit rendeztek itt Santanától Bon Joviig, Paul Simontól a Metallicáig, és egyik szarabbul szólt, mint a másik! Kicsit olyan érzésem volt ezzel, hogy: Itt van nesztek, nézzétek, aztán a zene meg ki a faszt érdekel!?

Az interjúk után a zenekar felment a színpadra, én meg zúztam az árokba fotózni. Legalábbis ez volt a terv, de a „leverem a vesédet” szekuriti tagjai valamiért nem akartak beengedni a zenekari árokba, pedig közben már a második dal is elkezdődött, ami lévén az első három szám fotózása volt engedélyezve, erősen korlátozta a lehetőségeimet. Próbáltam megtudakolni a probléma okát, de válasz egy szál se. Ez mondjuk, nem volt új, de valami azért furcsa volt. Oké, ismertem ezeket a biztonságiakat, néhányat személyesen is, és pontosan tudtam, hogy nagy része egy terhességi tesztet is leginkább kitöltene, bár túl nehezek lennének neki a kérdések. Volt olyan is, hogy pofán vágtak, mert csak, mert az olyan jópofa, de ez itt most valahogy más volt. Még azt sem engedték, hogy odamenjünk a színpad széléhez. Ez azért kíváncsivá tett, és mivel megtiltották, némi trükközés után csináltam ezt a képet:

photo by morpho

Nem tudom, hogy ki baszta ezt el ennyire!? Fényképeztem már pár koncertet pár kontinensen, tapasztaltam már ezt-azt, de ilyet még sehol nem láttam. Valami korlátolt idióta rosszul rakta össze a korlátot! Azt, ami a zenekari árkot a közönségtől választja el! Az első sorokban meg jellemzően a mélyalmos rajongók csapatják, akik a zenekarra figyelnek és pont leszarják a kerítést. A kerítést viszont érzékenyen érintette a nyomulás, mert elkezdett lassan, aztán egyre gyorsabban araszolgatni a színpad felé. Azért nem engedték be a fotósokat az árokba, mert nem volt árok.

Kicsit olyan volt, mintha hájjal kenegetnének, amikor azt láttam, hogy a komplett szekus brigád egy emberként a korlátnak feszülve próbálja feltartóztatni a hardcore rajongók tízezres tömegét! Közben meg páran csavarozták a kerítést… Aztán feladták. Akkor vált világossá, hogy Magyarországon az „ott bassza meg a kurvaanyja” kifejezés, bárminemű munkával kapcsolatos tevékenység hivatalos befejezését jelenti! Még akkor is nagyon röhögtem rajtuk, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy fotózás ebből már nemigen lesz. Sokszor fényképeztem már a Metallicát, nem nagyon izgatott az egész, úgyhogy inkább felültem a lelátóra sörözni és végignéztem a buli maradékát. Pocsékul szólt amúgy, mégis mosolyogtam… nothing else matters…Naná!

(morpho)