Tegnap olvastam, hogy az HBO dokumentumfilmet készített a 2014-ben elhunyt Robin Williams életéről. Marina Zenovich alkotásának narrátora maga az elhunyt színész, és tele van eddig még nem látott felvételekkel. Olyan hírességek beszélnek benne Williamsről, mint Billy Crystal, Eric Idle, Whoopi Goldberg, David Letterman és Steve Martin. A dokumentumfilm amerikai bemutatója júliusban lesz, várhatóan a hazai HBO-n is elérhető lesz a nyáron. Ennyi a hír, ami előhívta belőlem személyes kalandomat Robin Williams-szel, ami egy klasszik paparazzi megoldás volt, még 1998-ból.

1998-ban Robin Williams részben Budapesten forgatta a Hazudós Jakab, című filmjét, ami inkább rossz lett, mint nem, és túl sokan nem is ismerik, de ezt az afterlife-ot forgatás közben még nem lehetett tudni. Szóval, Andris, a Kurír kulturális rovatának egyik oszlopa, egy titkos informátor szupertitkos infója alapján kiderítette, hogy az egyébként nem nyilvános forgatás a Rákosrendező pályaudvaron zajlik egy borongós unalmas délelőttön, úgyhogy kalandra fel, irány a helyszínre, vadásszuk le Mr Williamset!

photo by morpho

Na most ilyenkor két dolgot lehet csinálni. Az egyik a hivatalos út, amikor is odamész, jó napot kívánsz és megkérded, hogy ugyan mi lenne, ha te csak úgy szőrmentén készítenél néhány halvány fotót a forgatásról, aztán már ott se vagy. Mivel az egész történetet titokban akarták tartani, ezért ez ilyenkor nyilvánvalóan nem működik, ráadásul, ha már egyszer rákérdezel, leleplezed magad, és meg tudják pontosan mutatni a „Leverem a vesédet Security” munkatársainak, hogy kit kell távol tartani a helyszíntől.

Így aztán ilyenkor marad a másik út, a klasszik paparazzi megoldás, amikor is az emberke keres egy jó helyet valahol, amire nem lehet rálátni és onnan próbálkozik egy zúzós teleobjektívvel becserkészni az áldozatot. Ez az egész egyébként a természetfotózásra, annak is a vadállatokkal/madarakkal kapcsolatos részére hajaz, amikor egy lest kell építeni, ahonnan megfigyelhetőek a párzó antilopok meg a fészkét takarító turulcsalád.
Mivel ez a Rákosrendező mégiscsak egy pályaudvar, ami tele van mindenféle ismeretlen célú és eredetű épülettel, ezért viszonylag könnyen lehetett találni egy olyat, aminek a tetejére felmászva egy hatszázas optikával ráláttam úgy a forgatásra, hogy engem ne vegyenek észre.

Ilyenkor már csak türelmesnek kell lenni, hogy az antilop (a színész) úgy forduljon, hogy érdemes legyen megnyomni az exponáló gombot. A helyzetet nehezíti, hogy a színész nem tud róla, hogy én egyáltalán létezem, sőt, őt közben a rendező és az operatőr instruálja, nem én.

photo by morpho

Ennek ellenére sikerült csinálnom néhány használható felvételt, amit kiállításra nem vinnék, de egy fekete-fehér napilapban teljesen működött a dolog. A rendezőelv persze azért hülyeség, mert a képek így is úgy is elkészülnek, de ha hagynának fotózni, minőségileg sokkal jobb lenne az egész. Na, mindegy, ezt majd egyszer biztos megértem, végülis már húsz éve meditálok rajta. Mások ennyi idő alatt vallást alapítanak, a tehetségesebbek nem is egyet.

A történet vége egyébként másnapig húzódott, amikor is megjelent az újság, benne Robin Williams budapesti forgatásával, és a szupertitkos informátor ekkor már rendkívül meglepetten szembesült a szivárogtatás eredményével. Fel is hívta reggel Andrist, hogy de hát itten fénykép is van, amiről nem volt szó! Mégis, mit gondolt szegény? Mi történik, ha kiad egy ilyen infót egy kvázi bulvárlap munkatársának? Vajon mégis, mire számított? Hogy nem rohanunk azonnal a helyszínre, hanem majd megírjuk egy mínuszos hírben, hogy Robin Williams Budapesten forgat? Volt azért még néhány érdekes paparazzi fejezet a nagykönyvben, amiket egyszer majd nektek is kifecsegek. Azt tudtátok, hogy ez a fotográfia legjövedelmezőbb szakága? Bezony! Dollár és euró százezreket érnek sokszor az ilyen képek, amit azért ha fejben tartunk, könnyebben megértjük, hogy miért tölt valaki heteket, hónapokat, sokszor étlen-szomjan, tűző napon, jégesőben George Clooney háza előtt a rekettyésben? Szép kilátások, mi? Robin Williamsért én is kaptam 5 ezer forint jutalmat! Na? Ugye?

(morpho)

Ui: A paparazzo elnevezés egyébként Fellini Az édes élet című filmjéből érkezett, ahol is az egyik fotóst Paparazzónak hívták, ami később ráragadt a lesifotósok egészére.