Van Magyarországon egy Tiszabura nevű település, amiről valszeg csak kevesen hallottak. Na, ezt szörnyű állapotot szeretném most megváltoztatni szigorúan etnikai alapon. Vagy mégsem? Olyan 1994 magasságában talált meg olyságíró kolléga, hogy hát le kéne ugrani Tiszaburára, mert hogy akadt ott egy kis cigány-magyar ellentét, ami miatt a falu egyik fele háborúban áll a falu másik felével. Azt mondjuk nem egészen értettem, hogy mi ebben az érdekes, ráadásul a helyszínen kiderült (döbbenet), hogy nagyjából és egész évben semmi nem igaz a sztoriból, legalább is háború nem volt az tuti! Tyúklopások, tiltott tűzifa gyűjtés szintjén nagyjából ki is merült a történet kriminalisztikai vonzata. Hanem a szociális antropológiai vonzatok!

A romáknál kezdtünk, mintegy bemelegítésként, hogy hát, mégis mi a bajuk nekik, a falu másik felével. Első körben majdnem ránk támadt az egész cigánytelep. Tök komolyan azt gondoltam, hogy meglincselnek, pedig akkor Olaszliszka még gyerekcipőben sem járt. Valamiért van a romákban egy belső kényszer, hogy ha meglátnak egy újságírónak/operatőrnek/fotósnak látszó személyt, akkor rögtön lerohanják csapatostul, minden különösebb cél nélkül. Először megtiltják, hogy lefényképezd őket, aztán meg folyamatosan a kamera elé akarnak állni. Eleinte csak a gyerekek, aztán már mindenki, és egyszerűen képtelenség képeket csinálni, mert mindenki beáll mindenki elé és tönkrevágják a jó kis kompozíciókat. De ehhez előbb el kell nekik magyarázni, hogy a pösti népség, hogy a devla rohassza meg, nem bántásiból van itt, hanem érdekvédelemből, mert olyan is van. Na, ezt itt valamiért egy órán keresztül nem tudtuk átnyomni, és tényleg azon gondolkoztam, amikor vagy harmincan körbevettek, én meg ott álltam a nyakamban lógó több milliós fotócuccal, hogy akkor most mi a fasz lesz? Biztos, hogy nekem a tiszaburai cigánysoron kell szociálantropológiával eltölteni ezt a laza szerda délelőttöt?

Na, aztán végül túléltem és a következők derültek ki, a romák álláspontja alapján: Tiszaburán sokkal több roma él, mint magyar, mégis a magyarok „diktálnak”. Aztán megtudtuk, hogy kevés a segély, mert azt is a magyarok osztják, és hát, kicsi a lakás, meg nem is túl jó, főleg télvíz idején így földbe vájva az az egy szoba, ami még persze nem is olyan nagy baj, de hát baszni csak kell!!
– Hogy tetszett mondani? Kapta fel a fejét író kolléga és meredten nézett a meghatározhatatlan korú hölgyre!
– Hát, itt van ez a tömérdek gyerek, meg anyósapós, meg kismindenki. Ebben az egy szobában. Sokszor annyian fekszenek szanaszét, hogy baszni se tudunk az urammal! Pedig hát baszni csak köll! Itten lakunk, nézzék meg!

photo by morpho

Hát, megnéztük. Ez a sem háznak, sem szobának nem nevezhető izé több generáció otthona volt. Sokminden eszembe jutott, de egyiknek sem volt köze a szexhez. Olyannyira nem, hogy a hely láttán kezdtem nem érteni az azóta is töretlennek tűnő tiszaburai népszaporulat eredőjét. De tényleg! Érti ezt valaki? A roma faluház és emlékszoba megtekintése után gyorsan leléptünk és átmentünk a falu magyarlakta végébe. (Hogy miként lehet egy romatelepről „gyorsan lelépni”, arról majd egyszer írok egy külön posztot)

A magyar erőket a kocsma előtt lehetett a legegyszerűbben begyűjteni. (Kis magyar valóság, de a falusi idegenforgalommal való ismerkedést mindig a helyi kocsmában érdemes elkezdeni.) Az egész egyébként az ingerült szájkarate és fullba nyomott kretén vakerokon kívül nagyjából a semmibe vezetett. Az mondjuk, jó volt, hogy itt nem akartak meglincselni, de a különbség ezzel kb ki is merült. A következők derültek ki: Tiszaburán sokkal több magyar él, mint roma, mégis a romák „diktálnak”. Ráadásul, hogy kevés a segély, mert azt is a romák kapják, pedig nem is dolgoznak, és hát, állandóan lebontják és ellopják a kerítésfát, főleg télvíz idején, és a tyúkok is veszélyben vannak. Viszont baszásról nem esett szó.

photo by morpho

Na, most volt a rutinos Juliska néni, aki azt találta ki, hogy őt aztán nem fogják zavarba hozni a lopások. Ő sosem hagy otthon fontos, pláne értékes dolgokat, majd Helló, röfik! felkiáltással biciklire pattant, hogy beugorjon a helyi vegyesboltba, mert fogytán már a túró, meg hát, liszt is kéne a levelestésztába, amit a hétvégén érkező onokák fognak pillekönnyű házi rétes formájában elfogyasztani, amíg a szülők kisüstizés közben a falu megosztottságáról elmélkednek. Juliska néni megoldása kétségkívül kreatív és jelentősen megbonyolítja a Helló, röfi lenyúlását, de logisztikailag látok benne némi macerát, pláne, hogy disznót állítólag még sosem loptak a faluban. Ami a település 1301-es évre visszavezethető történelmét tekintve kevéssé tűnik valószerűnek, de ha mégis volt ilyesmi, biztos, hogy nem ez vezetett az Árpád-ház kihalásához. Mindent összevetve ezért a képért mégis érdemes volt ide leugrani.

(morpho)

Lábjegyzet:

Gondoltam, utánajárok egy kicsit, hogy ténylegesen milyenek a népességi megoszlások manapság a faluban. Következzék hát egy zseniális adalék a wikipédiából: „A 2011-es népszámlálási adatok szerint Tiszaburán az összeíró biztosok a nyilvántartott népességszám (2895 fő) több mint másfélszeresét találták otthon, azaz 4591 főt (hasonlóan a nem messze fekvő Tiszabőhöz). A 4591 főből 62% vallotta magát ekkor magyarnak, 38% pedig cigány nemzetiségűnek.[4] Ennek ellenére helyiek elmondása szerint a cigány lakosság aránya Tiszaburán ma 80% feletti.” Na?? Mennyi minden változott 22 év alatt…

: )