MORPHOBLOG

KÉP-regény: Beduinlesen

  • 2017-05-05

A múlt héten ott hagytuk abba, hogy a jéghideg sivatagban dekkolok egy csapat Beduinnal a Sínai-félsziget közepén. Akkor most nézzük a részleteket!

Az Egyiptom részét képező Sínai-félsziget 2011-ben a Lonely Planet úticél listáján az első helyre keveredett, amin még magam is meglepődtem. Hát, sokat változott a világ. Nem volt ez mindig így, és most nem az ’56-tól ’82-ig tartó Izrael és Egyiptom közt zajló háborúskodásra gondolok, hanem a kilencvenes évekre, amikor már elméletben dúlt a tartós béke, de valahogy ezt igazán senki nem hitte el. Sőt, még a látszatra sem ügyeltek: kiégett tankok az út mentén, a strandok jó része használhatatlan az „ottfelejtett” aknák miatt, a buszokat pedig meglepetésszerűen kalasnyikovba burkolt egyiptomi katonák vizsgálják át.

Beduinok

photo by morpho

Kifejezetten szar, amikor útlevél ellenőrzés címszó alatt egy géppisztoly csövét nézed tíz centiről. Ez ma már gyaníthatóan nincs így, mindenesetre hogy a Lonely Planet nem ír róla, az tuti! Viszont a mai napig van a helyi buszos arcoknak egy olyan szokásuk, hogy némi készpénz ellenében hazaviszik az utast. Igen, a menetrendszerinti távolsági busszal, amin több tucatnyian ücsörögnek. Most úgy magam elé képzeltem, hogy adnék kétezret a Kaposvár-Marcali viszonylat sofőrjének, hogy ugyan dobjon már engem haza Lengyeltótiban a Petőfi utca 18-ba, ami kb útba is esik. Kicsit megdobja a menetidőt… Na és? Csak akkor értettem meg, hogy ez az egész miért csak engem zavar, mikor 6-8 óra buszozás alatt már mindenkit hazavittek…

Arra voltam kíváncsi, hogyan élnek a beduinok, a Sinaí őslakosai ebben a félig béke-világban. Mennyire taglózta le őket a civilizáció, illetve a lassan elmúló háború és a beszivárgó turizmus. Igazándiból semennyire. Gyanítom, hogy az elmúlt száz évben nem változott itt semmi, hacsak a klímaváltozást nem veszem figyelembe.

A beduinok megvizitálásának ütemterve a következő: Az ember eldönti, hogy a sivatag vagy a sivatag a szimpatikusabb. Miután a sivatag mellett döntött, megalkuszik egy taxissal, hogy a tengerpartról vigye a sivatag belsejébe, amerre van aszfaltozott út, mert homokban a taxi nem megy. Nyilván. A taxis utána garantáltan átver és módosítja az összeget, mert tudja, hogy erőfölényben van. Ha nem fizeted ki, akkor otthagy a homokban, aztán mehetsz száz kilométert tevével. (Nem javaslom.) Miután ezen túlvagyunk, le kell paktálni a beduinnal. Tevebérlet, „szállás” a homokban, és kb, hogy ne ássanak el az első pálmafa alá elviseljenek.

Ha ez is megvan, ugrás a tevenyeregbe, aztán hajrá! Irány az oázis! A beduinok nem nevezhetők kifejezetten szangvinikus típusnak. Tulajdonképpen nem nevezhetők semmilyennek se. Koránt sem olyan izgágák, mint a városi arabok, viszont nem is hajtanak annyira a zsetonra. Ráadásul alkudni se nagyon szoktak. Ehhez persze nagyban hozzájárul, hogy a homokozó közepén sokkal többre tartják a vizet meg a cigit, mint a pénzt. De tényleg, ha valaki beduinlesre indul, javaslom, hogy nagyobb tétel ásványvizet és néhány karton cigarettát vigyen magával! Akkora király lesz az oázisban, hogy a tevék is előre köszönnek majd neki. (Ha időközben el nem ássák, de ez mindig benne van.)

Beduinok

photo by morpho

Ami még egy lényeges tétel, hogy a beduin pasik közt beduin nők is vannak. Na, ez egy necces pont. Először is annak ellenére sem szeretik, ha lefényképezik őket, hogy a pupillájuk közepének kivételével nagyjából nem látszik belőlük semmi. Másodszor állandóan fenyegetőznek és felnyomnak a férjeknél, akik meg….akik meg nem csinálnak semmit, ha a törzsfőnökkel egyezünk meg. Van az a pénz, amiért ő mindenkit leugat, aki csak egy fél homokszemnyire kinyitja a száját. Ez megnyugtatott amúgy, pedig közben sötét lett, és itt jött a legjobb móka. A csajok énekeltek és táncoltak a töksötétben a jéghideg sivatagban. Nem igazán látszott belőle semmi, viszont rögtön elkezdték, amint lekapcsolták a villanyt, és az addig teljesen morcos és rideg beduinhölgyek bevettek a táncba, sőt még a csadort is levették. Kár, hogy tök sötét volt. Pár órával korábban érkezett az oázisba tevén egy svájci forma, aki nem értette, hogy miért nem gyújtanak éjszaka rendes tüzet. Hát itt kiderült. Ne láss, csak érezz! Ez volt a csajok jelmondata, hogy aztán másnap reggel megint visszatérjen a brutális távolságtartás. Tipikus egyéjszakás kaland volt, ez van. Mondjuk, éjszaka annyira hideg van, hogy nem is nagyon bántam a történet egyéjszakás jellegét, hogy a reggeli napfény első sugarait kitörő örömmel fogadjam. Aztán vissza a tevére, irány a hőség, meg a sivatag. Mondhatni már rutinból…

Az még foglalkoztatott pár percig, hogy a kihalást vajon mivel orvosolják, de végül megadtam magam egy tevének.

(morpho)

2 hozzászólás on KÉP-regény: Beduinlesen

  • fsp
    2017-05-05 at 15:25

    Ákos, neked egy kaland az életed.
    Egyébként én is láttam beduint, bár lehet, hogy mű-beduin volt.
    Izraelben történt minden, a sivatagban. Egy study touron vettem részt, társasút volt amúgy, és benne volt a programban, hogy „egy beduin sátrának a megtenintése. A beduinnak két dollárt kell adni.”
    Tehát a beduin – a családjával együtt – , részese volt a biznisznek, amit jobb helyeken idegenforgalomnak hívnak. Lehet, hogy még a teve is kapott valami százalékot.

  • morpho
    2017-05-05 at 16:16

    Na igen. Félig szocializmus. Önkéntesen csinálják, de nem társadalmi munkában…

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező