1994 októberében adták át a felújított Vígszínházat. A hosszadalmas renoválási procedúra vége felé már nagyon unta mindenki a mai Eiffel tér helyére felállított sátor varázsát, ami ideiglenes játszóhely volt arra a két évadra hitelesítve, amíg a kőszínház felújítása zajlott. Én úgy keveredtem a történetbe, hogy annak az újságnak a tulajdonosa, ahol akkortájt dolgoztam, ugyanaz a bank volt, amelyik a színház felújítását finanszírozta, és a megnyitó előtt egy héttel berendeltek egy kétoldalas anyagot a frissiben elkészült csilivili épületről,...

Gyorsan az elején leszögezném, hogy egészen kis gyerekkorom óta szenvedélyesen utálom a seregélyeket! Olvastam róluk, hogy rendkívül intelligens madarak, és bár nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, az biztos, hogy szerintem ezer éve az én sorsomat akarják teljesen tudatosan megkeseríteni. © photo by morpho Magyarországi nyaralásaim során mindig, mindenhol voltak seregélyek, a Tisza-tótól a Bükk-vidéken át egészen a Balatonig, és egy idő után már úgy tűnt, hogy ugyanaz a madárbrigád követ engem mindenhová, kifejezetten azzal a célzattal, hogy a nyaraimat...

Ismeritek azt a viccet, mikor a japán turista beleszalad az indiai elefántba? Nyilván nem, mert most fogom elmesélni. Kezdeném azzal, hogy magam is meglepődtem, de ez bizony szinte napra pontosan egy harmincéves kép. Harminc éve már, hogy elefántok dübörögtek a Hősök Terén, és már csak azért is érdekes a dolog, mert ilyet többé nem fogtok már látni, és szerintem jól is van ez így. © photo by morpho A cirkuszokból kikoptak az állati műsorszámok, és most teljesen lényegtelen az, hogy azokat én mindig is utáltam, mert sokkal fontosabb, hogy gyaníthatóan...

Kezdeném azzal, hogy ez a kép önmagában, mindenféle sztori nélkül is érdekes, sőt, egyesek szerint festőinek is mondható. A nyár elején készült a Balatonnál, és bár évtizedek óta járkálok a tóhoz, ezt a jelenséget még sosem tapasztaltam. A hirtelen felmelegedő vízben tömegével jelentek meg a fonalas kékalgák, ami állítólag előfordul néha, csak eddig sosem arrafelé, amerre én jártam. © photo by morpho Egyébként szerintem nektek is feltűnt, hogy ez inkább zöld, mint kék, de a filmesek a digitális trükkökhöz már ezer éve green screent használnak,...

Van az a típusú „újságíró”, aki nem feltétlenül azért jár el különböző társasági eseményekre vagy sajtótájékoztatókra, hogy tudósítson. Jó, persze, úgy szőrmentén csinálja azt is, mert a munkahely azért szükséges az egészhez, de alapvetően ő a repire hajt. Ez lehet egyszerűen egy fejedelmi lakoma valamilyen étteremmegnyitón vagy egy villásreggeli egy hotelben a sajtótájékoztató után, de az igazán nagypályás lejmisták az ajándéktárgyakra mennek rá! A sajtó képviselőinek osztogatott táskák, baseball sapkák, kulcstartók, borok, párlatok,...

Teljesen rossz a tipp! Ez nem egy Gerhard Richter festmény. Absztraktnak absztrakt, ez igaz, sőt, akár lehetne Richter is, mondhatni, ezért fényképeztem le, de ez sem stimmel teljesen. Ez a sztori nagyon messzire nyúlik vissza, és jóval kacifántosabb annál, minthogy letudjuk egy festői utánérzéssel. © photo by morpho Olyan négy éves korom környékére tudom visszavezetni az első emlékeimet a nagyszüleimről. Akkor egészen kis gyermekként ücsörögtem a nagypapám biciklijének a vázán, már ha éppen jó kedve volt, mert akkor elvitt magával vásárolni. Ez amúgy...

Olvasom, hogy a magyar országgyűlés – a köztársasági elnök és a Magyar Tudományos Akadémia ellentétes állásfoglalásával szemben – simán elfogadott egy törvényjavaslatot, ami bővítené a tarvágás lehetőségét őshonos fafajú, illetve természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőkben. Ha valaki esetleg nem tudná, a „tarvágás" egy erdőgazdasági fogalom, amely a teljes faállomány egy időben történő kivágását jelenti. Vagyis az adott területen élő összes fát egy mozdulattal lenullázák. Ez a fajta fakitermelés arra szolgál, hogy...

Az „ívás” kifejezés, úgymint a szerelmes halak legnagyszerűbb pillanata, valamikor a gyerekkorom legelején talált meg. Lehettem vagy nyolc éves, és bár tisztán emlékszem rá, hogy a nagyapám elmagyarázta, hogy mi ez az egész, őszintén szólva csak annyit fogtam fel belőle, hogy a halak tavasszal valamilyen rejtélyes okból meglehetősen sokan kiúsznak a vízpartra és ott valamiért csinálnak valamit, ami nem is igazán érdekelt, az viszont nagyon tetszett, hogy könnyen lehetett halat fogni. Azt sem tudtam, hogy csutkára illegális az egész történet, mert a Balatonon,...

A hirtelen szinte a semmiből hatalmasra felduzzadt Korond-patak éppen ezekben a pillanatokban adja fel az utolsó kenetet a parajdi sóbányának Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványosságának. Ilyenkor szokott az az egyébként szörnyű érzés a hatalmába keríteni, hogy mennyire utálom, ha igazam van. Évtizedek óta mondják a tudósok, és harsogják az őket támogató klímaaktivisták, hogy nagyon nagy gáz van, hogy mindenfelé olvad a jégcsap, és már nem csepereg, hanem ömlik a víz, de a társadalmak csak akkor hökkennek meg, ha valami szemmel is jól...

Valamikor a nyolcvanas évek közepén láttam ilyet először. Münchenben. Egy aluljáróban perui kecsua indiánokra hajazó arcok népviseletben dob, furulya, spanyolgitár, pánsíp meg nekem kevésbé ismerős hangszerek társaságában tolták az „autentikus” dél-amerikai népzenét. Az autentikust azért tettem idézőjelbe, mert tizenhárom éves koromban nagyjából fogalmam sem volt róla, hogy milyen a dél-amerikai népzene, ráadásul az egész attrakció rajtam kívül csak néhány turistát érdekelt, mert a helyiek meglehetős közönnyel sétáltak el a társaság előtt,...