Ismeritek azt a viccet, mikor a japán turista beleszalad az indiai elefántba? Nyilván nem, mert most fogom elmesélni. Kezdeném azzal, hogy magam is meglepődtem, de ez bizony szinte napra pontosan egy harmincéves kép. Harminc éve már, hogy elefántok dübörögtek a Hősök Terén, és már csak azért is érdekes a dolog, mert ilyet többé nem fogtok már látni, és szerintem jól is van ez így.

© photo by morpho

A cirkuszokból kikoptak az állati műsorszámok, és most teljesen lényegtelen az, hogy azokat én mindig is utáltam, mert sokkal fontosabb, hogy gyaníthatóan az állatok is így voltak vele. Harminc éve viszont még simán bereklámozhatta magát egy vándorcirkusz a Budapesten sétálgató elefántokkal, és bár komoly volt benne a véletlenfaktor, de néhány japán turista szerintem azóta is teljes átéléssel vigyorogva meséli ezt a sztorit az unokáinak. Igen, a japán turisták a kilencvenes években jelentős tételben keresték fel Budapestet, és bár a japán kulturális vonzatok meglehetősen egyedi, európai szemmel nézve sokszor értelmezhetetlen módon, viszont rendkívül széles spektrumban mozognak, mondjuk, a moncsicsitől a tamagocsiig, valahogy ez az elefántos sztori még őket is meglepte.

Azt egyébként akkor sem értettem, hogy miért a Hősök terére szervezték ezt az egészet, ráadásul a délelőtti órákra, merthogy ott magyarok amúgy se nagyon vannak, ebben az idősávban meg végképp nem, a cirkusz meg nem világkörüli turnéra indult, hanem a kis magyar valóságot készült körbeelefántozni. Az addig rendben, hogy az újságok megírják, de a Bokros-csomag árnyékában ausztriai bérekről álmodozó magyar hírfogyasztó ingerküszöbét nem hiszem, hogy pont néhány elefánt lépte volna át. Ez viszont már nem mondható el a téren nagy számban jelen levő külföldi turistáról, akik tátott szájjal nézték a műsort és keresgélték a budapesti programfüzetükben, hogy melyik ponthoz van írva az elefántosdi.

Na, ekkor futott be három busznyi japán turista, akik pillanatok alatt elözönlötték a teret és a náluk lévő több tonna teljesen up-to-date, hi-tech fényképezőgéppel és videókamerával rázúdultak az elefántokra. Szegény idegenvezetőjük próbálta felvázolni, hogy ez nem a túra része, és hát, ők a magyar Millenniumi emlékművet jöttek ide megnézni, de ez senkit nem érdekelt.

Én eleinte jót röhögtem az egészen, de amikor odajött néhány japán és megkérdezték, hogy ez a műsorszám hányszor van egy nap, akkor azért egy pillanatra megállt bennem a nemzeti önérzetmutató, hogy hát az mégsem járja, hogy legnagyobb királyainktól néhány elefánt ilyen könnyen ellopja a show-t. A japánok viszont alaposan kibabráltak a cirkuszosokkal, mert a buszok beálltak az előre tervezett útvonal közepébe, ezért csak úgy tudták a már lendületben lévő elefántokat továbbvezetni, hogy kimentek velük az autók közé, ami azért volt klassz, mert oda-vissza blokkolták a Dózsa György út és az Andrássy út teljes forgalmát.

Azért elég szürreális volt nézni a budapesti Dózsa György úton, a japán turisták gyűrűjében, a dudáló autók között vonuló elefántokat. Eltelt vagy fél óra, amíg sikerült az ormányosokat leterelni az útról, és helyreállt a rend, de mivel a japánok azt hitték, hogy ez itt olyan, mint az őrségváltás a Buckingham palota előtt, ezért teljesen természetesnek, mondhatni hétköznapinak vették az egészet. Tulajdonképpen valahol megsajnáltam őket, mert úgy éreztem, hogy bár akaratlanul, de teljesen hülyét csináltak belőlük. Náluk csak az elefántokat sajnáltam jobban, akik meg semmit nem értettek az egészből, csak az autók dudáit meg a cirkuszi viszonylattól erősen eltérő környezetet érzékelték, ami szemmel látható zavarodottságot okozott bennük.

Azt már nem vártam meg, hogy a japánok végül megnézték-e a Millenniumi emlékművet vagy sem, de hogy az egész budapesti kirándulásból leginkább az indiai elefántok vonulására fognak emlékezni, abban biztos vagyok, és ha tényleg ezt mesélik az unokáiknak a magyar fővárosról, akik ettől, teszem azt, kedvet kapnak egy budapesti kiruccanásra, azok bizony hatalmasat fognak csalódni, mert sem ők, sem mások soha többé nem fognak már ilyet látni a Hősök terén, és szerintem jól is van ez így.

(morpho)