Azt mondják bulvárberkekben, hogyha egy képen van kutya, esetleg macska, gyerek, meg egy kedves nagypapa vagy nagymama, akkor annak a képnek nyert ügye van. A dologban lehet valami, mert ha megnézzük a közösségi médiát, akkor a lájkbajnokságban előkelő helyen állnak az ilyen típusú képek.
Még akkor is, ha – mint esetünkben – a kutya-macska-nagypapa tengely ugyan egyértelműen körvonalazható, de ez a kép egyáltalán nem a népszerű fényképek házibajnokságára készült. Sőt, nagyon nem! Egy fotósorozatot kezdtem csinálni kb egy éve a szenvedő bolygóról, a lassan normálissá váló abnormalitásról, a mindent átszövő konteókról, járványról, klímaváltozásról. Igen, tudom, hogy már írtam erről a témáról, de attól tartok, hogy még fogok is.

© photo by morpho

Most például onnan jutott eszembe az az ügy, hogy ránéztem a magyarországi koronavírus számokra, és finoman fogalmazva: lehangoló képet festett ez az egész. Háromezer feletti kórházi beteg, 83 halott és alig ötezren kaptak oltást egy nap alatt. Hogy egy klasszikust idézzek: “Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat.” Hétfőn értem vissza Budapestre, amikor bevezették újra a látogatási tilalmat a kórházakban meg a maszkhasználatot a tömegközlekedésben, és azóta is azt látom, hogy idős emberek tömkelege mozog a városban, buszon, villamoson, metrón; a bevásárlóközpontok tele vannak maszk nélküli emberekkel, a szórakozóhelyek csurig vendégekkel, a mozik nyitva, az oltás ellen meg rengetegen ágállnak. Azt sem tudom, hogy az október 23-i tömegrendezvények mennyire tettek jót a magyar járványhelyzet alakulásának.

Ez a bácsi a képen legalább felvette a maszkot. De vajon be van oltva, és vajon tényleg annyira fontos dolga volt, hogy belevetette magát a városi forgalomba? Egyébként a jelenség, mondhatni, nem magyar tipikum. Horvátországban vagy Romániában ugyanez van, sőt, ott még kisebb az átoltottság, ezért sokkal magasabb a halálozás. Attól a háztól nem messze, ahol ez a kép készült, van egy buszmegálló, ahol egy erdélyi bácsi öveket árult és erőteljes hangon acsarkodva, remegő kézzel magyarázta az ott ácsorgó maszkos néniknek, hogy vegyék tudomásul, hogy kamu az egész, a maszknak semmi értelme, nincs is járvány, meg különben is, miért nem vesznek tőle egyetlen övet sem!

Nagyot fordult a világ! Ha a bácsinak igaza van, akkor nagyjából mindenki hülye, és Merkely Bélától Karikó Katalinig idióta tudósokkal van tele a világ, és mindenki dobálja el a diplomáját, meg a maszkot, mondjon fel az egyetemen és végezzen végre valami rendes munkát, mondjuk, menjen el sírásónak vagy virágárusnak. „Ha már elpusztul a világ / Legyen a sírjára virág”.

(morpho)