Nem vagyok egy nagy állatkertbe járó. Az állatokat jobban szeretem természetes körülmények közt megfigyelni, amíg még lehet. Ezúttal mégis kivételt tettem és beugrottam a barcelonai állatkertbe majomnézőbe. Ugyanis borneói orangután bébi született májusban az állatkertben. Az ifjú tökéletes egészségnek örvend, és már többen látták, hogy mennyire ragaszkodik anyjához, aki rendszeresen szoptatja. Azért ez jó fejség a részéről. Jawi, a mama szintén a barcelonai állatkert szülötte, most 25 éves. Ez már a harmadik lánya, az atyai szerepkört pedig mindhárom esetben Karl, az állatkert figyelemreméltó hím orangutánja vállalta magára.

© photo by morpho

Az újdonsült babával hétre nőtt az állatkertben található orangutánok száma. Ezt a fajt a természetes élőhelyén a kihalás veszélye fenyegeti, melynek legfőbb oka a borneói és szumátrai erdőirtás – a pálmaolaj termesztése miatt. A Barcelonai Állatkert Alapítvány a Borneói Természetvédelmi Alapítvánnyal együttműködve természetvédelmi, figyelemfelkeltő és oktatási programokat folytat a helyi lakosság körében, hogy megmentse ezt a főemlőst. A probléma csak ott van, hogy a pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon. Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai ipar is.

A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, kézkrémekben, rúzsokban, csokoládéban, a legtöbb desszertben, sőt, kenőanyagok és biodízel is készül belőle. Ezért egyelőre nem nagyon látom, hogy miként lesz ebből orángután mentés, de hátha vannak még csodák. Nem úgy, mint az állatkertben, merthogy orángután bébit, azt nem láttam. Pedig vagy egy órát szobroztam a kifutójuk körül a negyven fokban. Végül mégis megérte az egész, ugyanis kiderült Karlról, hogy a jóisten is fotómodellnek teremtette.

Jó néhány emberszabású megfordult már az objektívem célkeresztjében, de ilyet még nem láttam. Karl ugyanis a profi modelleket meghazudtoló magabiztossággal pózolt a kamera előtt. Először azt hittem, hogy véletlen az egész, de aztán elkezdtem etológiai szempontból vizsgálni a kérdést, és kiderült, hogy tényleg az történik, amit látok. Amikor belenéztem a keresőbe, Karl heves grimaszolásba kezdett, mint aki egy férfimagazin címlapjára készül. Amikor a fényképezőgépet leeresztettem, a grimaszolást abbahagyta. Ha a gépet betettem a táskámba, az orángután lesújtó pillantást vetett rám és megfordulva a hátát mutatta, aztán mikor újra elővettem a gépet, gyorsan visszafordult és örömmel grimaszolt tovább. Én nem tudom, hogy honnan jött neki ez az egész, de szemmel láthatóan pontosan tudta, hogy mire jó az a masina, ami az arcának szegeződik. Megpróbáltam utánanézni, hogy van-e erre valami tudományos magyarázat, de bevallom, hogy kudarcot vallottam, nem találtam semmit.

Olyan már volt pár éve, hogy egy Naruto nevű fekete makákó az őserdőben felkapta egy fotós gépét és véletlenül készített magáról pár szelfit. Még jogdíjvita is kerekedett belőle, és ez nem vicc! Olyat viszont, hogy egy orángután szemmel láthatóan pózolt a kamerának, még sosem láttam, és ha nem velem történik, nem is hinném el. Egyébként, ha ilyen jó arcok ezek a borneói orangutánok, akkor bizony érdemes lesz őket megmenteni.

(morpho)