A londoni Hyde park számtalan kikapcsolódási lehetőséget kínál. A lovaglás, a csónakázás vagy a kocogás felebarátai ugyanúgy megtalálják itt a számításukat, mint az önjelölt madáretető ornitológusok vagy a vadregényesen magányos tájképfestők. De akadnak kafa kávézók a hatalmas fák között, sőt, még tüntetésekre kijelölt sarok is van. Kinek mi jelenti a kikapcsolódást, ugye. Tényleg nagyon jó kis hely, ami talán a világ legjobb relaxációs központja. Lehetne, ha nem zavarna be egy apró kis izgága teremtmény a képbe.

© photo by morpho

Az egész történet úgy indult, hogy egy zseniális, eredeti gondolatoktól túlcsorduló ismeretlen kezdeményezésére 1889-ben 350 db keleti szürkemókust telepítettek be az angliai Bedfordshire grófságba. Aztán ezek a kis rágcsálók olyannyira jól bírták érezni magukat a ködös Albionban, hogy a kitűnően átgondolt betelepítés folyományaként ma már csak 150 ezer európai mókus él az Egyesült Királyságban, míg az eredetileg Észak-Amerikában őshonos, igencsak alkalmazkodó keleti szürkemókusok száma elérte az ötmilliót. Százharminc év alatt azért ez nem rossz teljesítmény.

Sajnos a londoni parkok sem úszták meg a mókusáradatot, ami eleinte még poénos is volt. A turisták kifejezetten szerették, vagy még manapság is szeretik a viccesnek tűnő kis állatkákat, akik már annyira megszokták az emberek jelenlétét, hogy simán a járókelők fejére vagy vállára ugrálva várják, sőt lassan követelik maguknak a potyafalatokat. Egyébként megzabálnak bármit, sőt, már ott tartunk, hogy szeretnek ők szétnézni a turisták táskájában, és visznek magukkal mindent, amit találnak.

A londoniaknak már régóta elegük van az invazív mókusokból. Lassan egyszerűen lehetetlen lesz eltölteni egy nyugodt órát a Hyde parkban anélkül, hogy ne kelljen valamelyik fa tövében kihalászni egy pofátlan mókust a pólónk alól. A képen látható lány sem tudta, hogy ha ennyire magához édesgeti a mókust, akkor a kirándulás teljes időtartamára kibéreli magának az egész mókuscsaláddal együtt. Felvillant azonban a remény lángja, amivel újra meg lehet kedveltetni a londoni lakossággal a keleti szürkemókusokat. Ez a láng egy étterem sütőjében villant fel, a megoldás pedig a gasztronómia irányából látszik megérkezni. A brit vendéglősök az őz, a szarvas és a fácán mellé felvették az étlapra a mókust is. És ez nem vicc!

A túlszaporodás miatt engedélyezett a mókusvadászat, és ha már lelövik, kár lenne veszni hagyni azt a sok húst. A mókus íze egyébként a nyúléra hajaz, csak kicsit édeskésebb, és akár pástétomként palacsintába vagy lasagnába, akár ragu formájában vagy göngyölve egy kis áfonyalekvárral is kitűnő. Egy félkilós példány ára a vadhússzállító cégeknél olyan 5 font körül mozog, amit nem mondanék igazán soknak. A britek egyébként olyannyira rákaptak a mókuspecsenyére, hogy Michelin-csillagos éttermek is felpakolták az étlapjukra ezt a lassan már nem is igazán különleges csemegét. Ha valaki Angliában jár és érdekli a dolog, akkor sok helyen rákaphat a mókushúsra, de attól mindenkit óva intenék, hogy ha neki akar menni egy jó kis paleo diétának, akkor csőre töltött puskával menjen sétálni a Hyde parkba. Ez ugyanis még mindig tilos, bár igény azért volna rá…

(morpho)