Nem tudom a mélytudományos választ, de vannak zenei stílusok, amik egymástól gyökeresen eltérő kulturális közegben is működnek. De frankón, a blues/jazz/funky fúvósszekciót pont ugyanúgy imádják a Távol-Keleten, mint mondjuk Közép-Amerikában. Pedig ez nem ilyen egyértelmű. Sőt! Látott már valaki élő kínait, amint countryt hallgat? Vagy olyan texasi marhapásztort, aki a kínai szájorgonára gerjed? Na ugye! De ez teljesen mindegy, mert tulajdonképpen azt akarom elmesélni, hogy miként ittam magam szénné a fokvárosi Cafe Mojito klubban. Eredetileg csak egy üveg fehérbort akartam venni (vagy kettőt, ezt már nem tudom pontosan), de arra még tisztán emlékszem, hogy ez sikerült is. A hely amúgy semmi extra, klasszik dél afrikai klub, kevert népesség, sok pia, jó zene. Ja, igen Zene. A sarokban Eric Omba gitáros énekes és népi zenekara játszotta kb ugyanazt a reggae alapú muzsikát hajnalig.

photo by morpho

A zenekar egy darab dobos formából állt, akire nem igazán emlékszem. Néha úgy éreztem, hogy ugyanaz a szám ment le ötször-hatszor, de ez állítólag nem így volt, csak közben elfogyott a második (vagy harmadik?) üveg borom is, ezért kénytelen voltam újat venni. Na, itt lépett a képbe Bence és Balázs, a magyar illetőségű SoulFool Band fúvósszekciója, akik a napközbeni, konferenciális fingfűrészelés elől az éjszakai muzsikába próbáltak menekülni és megkérdezték Eric Ombát, hogy mégis mi lenne, ha ők itt és most fújnának egy kicsit? Az eredmény a képen könnyedén megfigyelhető. Ami viszont nem látszik a képen az az, hogy az egész klub hangulata innentől kezdve teljesen megváltozott. Egyszer csak hirtelen sokan lettek, és az utcán is odagyűlt a nép Mojitó elé. Sőt, valami azt súgta nekem, hogy ez nem kifejezetten Eric Ombo és bandája miatt alakult így, hanem sokkal inkább a magyar fúvós brigád dobott nagyot a fokvárosi punnyadáson.

Na jó, nincs Fokvárosban punnyadás, de úgy a negyedik (ötödik?) palack bor után az ember teljesen máshogy látja ezt az egészet. Az még nagyjából megvan, hogy a srácok és Ombo kolléga már a közös lemezfelvételt tervezgették olyan hajnali fél kettő magasságában, sőt, végül a SoulFool Band dobosa, Zsolti is beszállt kicsit a népi zenekar helyett, de végül egy amúgy kitűnő helyi pincészetben készült sauvignon blanc megadta a kegyelemdöfést, úgyhogy már csak másnap értesültem arról, hogy miként is keveredtem vissza a hotelszobába. De ez mindegy is, mert amire emlékszem, az kísértetiesen hasonlított a SoulFool Band kínai produkciójához, amikor is a pekingi Hot Cat Clubban varázsolták el a helyi arcokat. Arra egyébként tisztán emlékszem, mert akkor nem ittam semmit.

A SoulFool Band tagjai azóta egy magyar/népi/nemzeti reggae zenekar megalapításán dolgoznak, ami lehet, hogy elsőre paradoxonnak tűnik, de ha abból indulunk ki, hogy a tengerparti népek sokkal boldogabbak (állítólag), partnélküli társaiknál, akkor azért belátható, hogy komoly létjogosultsága van egy ilyen hiánypótló bandának. (Részletek kidolgozás alatt, a lemez készül…)

(morpho)