-
VÁROSEMBER
-
VILÁGOK ARCA
-
FUTÓ PROJEKTEK
-
aRT oSZTÁLY
-
KÖNYVEK
-
MOZGÓK
-
MORPHOLOGIA
-
KONTAKT
-
MORPHOBLOG
-
English
1997-ben elnököt választott Horvátország. Bár a választás kifejezés nem teljesen fedi azt az izét, aminek a végén (illetve már az elején) újraválasztották Franjo Tuđman elv- és fegyvertársat, a Horvát Demokrata Közösség méltán népszerű egyedi és megismételhetetlen ikonját! Azt azért mindjárt az elején muszáj elárulnom, hogy Tuđman kolléga finoman fogalmazva, nem bízta a vakszerencsére az úgynevezett választás végkimenetelét. Ennek érdekében aztán mindent el is követtek (többek között bűncselekményeket is), hogy nehogy véletlenül az elsöprő népakarat ellenére valami háttérhatalmi furmány során a szocdem Zdravko Tomac vagy, ne adj isten, a liberális Vlado Gotovac kerüljön az elnöki székbe. (Régi megfigyelésem egyébként, hogy a „háttérhatalom” mindig a mögött áll, aki éppen nincs hatalmon, de ez most inkább marginális, mint nem.)
Az EBESZ meglehetősen elítélően nyilatkozott a választásokról, kifogásolta, hogy az állami kézen lévő média miatt az ellenzék kampánylehetőségei korlátozottak voltak, s a választójogot pedig olyannyira rugalmasan kezelték, hogy amíg az otthonukat elhagyó szerb nemzetiségű menekülteket megfosztották választójoguktól, addig a Boszniában élő etnikai kisebbségnek számító horvátoknak biztosították a szavazati jogot.
Ezen felül a köztéri plakáthelyeket is kizárólag Tuđman uralta. Olyannyira, hogy ha az ember leült a zágrábi Jelačić bán téren egy sörözőbe, akkor kiválóan nyomon lehetett követni, ahogy az „aktivisták” azonnal letépkedik a nem Tuđmant ábrázoló plakátokat, ami persze teljesen törvénytelen volt.
De a legjobb még csak most jön! Mikor az ellenzéki plakátragasztók a téren állomásozó rendőrökhöz fordultak segítségért, azok simán elhajtották őket, majd saját kezűleg tépkedték le az ottmaradt plakátok maradványait. Ezt követően végigjárták a tér összes sörözőjét és akinél, mint például nálam, Tomac vagy Gotovac feliratú kis zászlócska volt, azt megkérték, hogy bár nagyon szeretik az említett két jelöltet, legyünk kedvesek és a zászlókat tüntessük el, mert ha nem, akkor az előállítás esete fog fennforogni. Próbáltuk kideríteni, hogy mégis milyen jogszabály jogosítja fel őket erre, de a „kussolj mert szétütöm az arcod” jellegű, egyébként konstruktív és meggyőző válaszon kívül nem igazán magyarázták túl a dolgot.
A helyiek amúgy csak röhögtek az egészen. Elmondásuk szerint akkor is Tuđman nyert volna, ha egyedül csak ő szavaz saját magára. Akkor meg minek izmozni a rendőrökkel?! Így aztán a zágrábi fiatalok este bevették magukat a kocsmákba és néhány üveg sör elfogyasztása közben egymás közt anyázták a rendkívül demokratikus és szigorúan esélyegyenlő, de előre semmiképpen sem lefutott elnökválasztást.
Az egésztől annyira elment a kedvem, hogy bár akkreditálva voltam Tuđman győzelmi bulijára, de valahogy nem igazán akaródzott elmenni. Nem is mentem. Tényleg, az milyen már, hogy valaki a választások előtt egy héttel elkezdi az akkreditációk osztogatását a Victory Ceremony-ra? Ne már!
Ja, igen, a végeredmény: Tuđman a voksok 61,41 %-ával, ismét az első fordulóban megnyerte a köztársasági elnöki választást. Rendkívüli népszerűségét támasztja alá, hogy háromszor annyi szavazatot kapott, mint a második helyen végzett Zdravko Tomac (21,03%). A harmadik Vlado Gotovac lett (17,3%) A dolog szépséghibája, hogy Tuđman már a voksolás idején halálos beteg volt, ezért 1999-ben új elnökválasztást kellett kiírni.
Legközelebb Magyarországon lesznek választások 2018. április 8-án.
(morpho)
Ez így megnyugtató😂😂😂…