MORPHOBLOG

KÉP-regény: A hülyeség diadala, avagy vágjunk ma jó képet!

  • 2017-10-12

Reklám a Forma 1-es közvetítés alatt: „Az autó tartalmazott gépjárművédelmi kialakítást” „Önerőből lophatatlanná tesszük autóját”

Hogy mit tetszenek csinálni a mivel? A micsoda tartalmazott micsodát? Hogy mi van??

Na, erről jutott eszembe az alábbi kis szösszenet a magyar sajtó ezredfordulót követő, erősen átértelmezett korszakából….

2003 magasságában volt szerencsém belekóstolni a magyar sajtó egy olyan szegmensébe, ami teljesen más dimenzióba emelte az újságkészítésről korábban kialakult elképzeléseimet. A Budapesti Nap című viszonylatnál a szakmai hozzánemértés és az ostoba, rosszindulatú amatőrizmus olyan mély bugyraiba kellett alámerülnöm, ami azóta is a „hogyan ne csináljunk valamit” kezdetű örökbecsű gondolatiság zsinórmértékének tekinthető! Láttam már olyat, hogy egy lapnál alkalmatlan rovat- és egyéb vezetők dolgoztak, de hogy ez alapkövetelmény legyen, az azért erősen meglepett! A napi lapkészítés során olyan érzésem volt, mintha a Benny Hill Show permanens, soha véget nem érő forgatásába csöppentem volna, ahol a szereplők abban a hitben éltek, hogy a végén ez az egész majd jó lesz. Na, de ne is szaporítsuk a bötűt, inkább nézzük meg, hogy is nem működött ez a gyakorlatban!

2003 áprilisában volt egy Bryan Adams koncert Budapesten. Bár én ritkán fényképeztem a lapba, inkább szerkesztettem, de ez esetben kivételt tettem, és magam készítettem el a kurvajó koncertfotókat. Másnap délelőtt a magát kulturális rovatvezetőnek képzelő hölgy berajzolta az oldaltervet, ahol két hasábos állóra tervezte a Bryan Adams képet. Ok, kerestem egy képet és betördeltük az oldalt, ami akkor kb így nézett ki (nagyításhoz kattints a képre) :

Bnap 01

Pöpec, nem? Én aznap délelőttös voltam, olyan egy körül leléptem és hátrahagytam az egész kócerájt. Aztán másnap, mikor fellapoztam az újságot az első gondolatom az volt, hogy van valahol egy kandi kamera, ami a csak nekem kinyomtatott olyságra adott reakciómat hivatott rögzíteni. Sajnos nem volt kamera, az újság nagyon is valódi volt, sőt! A betördelt oldal ugyanis nyomtatásban így nézett ki:

Bnap 05

Ráadásul ehhez az izéhez még a nevemet is kiírták, ami külön megdobogtatta kicsi szívecskémet. Mindenesetre kíváncsi voltam, hogy miként jutottunk idáig, úgyhogy kikerestem a tördelési előzményeket, konzultáltam a tördelőkkel, és most vázolnám is a folyamatot:

A kulturális rovatvezetők Thália-Da Vinci-Hemingway nagydíjas gyöngyszeme rádöbbent olyan délután három körül, hogy hát, van egy fél oldalas hirdetés is az oldalon, ami ráadásul nem is színes, így a Bryan Adams kép csak fekvőben, fekete fehérben fér el. Meg is vágták azon mód a következőre.

Bnap 02

Nem, nem kérdezték meg a kollégámat, aki akkor már bőven bent volt. Isten ments, sőt inkább tovább csapatták a kreativitásbombákat! Történt ugyanis, hogy az egész stáb leggyengébb pontja, a szerepkörét kitűnően alakító „felelős szerkesztő” (azért tettem idézőjelbe, mert ugyan felelősséget nem vállalt semmiért, de legalább a szerkesztésről gőze nem volt) szóval, ő kitalálta, hogy egy barátja írt valami kurvajó anyagot a bakonyvakaréksarjai helyi színjátszó kör vezetőjének másodunokahúgáról, ezért húzzuk meg a Bryan Adams anyagot, arról különben se tudja, hogy kicsoda. (Senkiről nem tudta, de ez most marginális.) Így aztán saját hatáskörben utasította szerencsétlen tördelőt, hogy csináljon egyhasábos állót Bryan Adams-ből! Az eredmény máris megfigyelhető:

Bnap 03

Kezdett alakulni a dolog. Ha bent vagyok, ez nyilván már idáig se jut el, de mivel nem voltam, ezért a történet vége még csak nem is látszott. Már így is szar az egész, felrúgva a szakmaiság minden morzsája, de ha már ilyen jól belekezdtünk a szétbarmolásba, barmoljuk szét rendesen! Történt ugyanis, hogy a tördelő hazament, helyette megérkezett az esti műszak abban a hitben, hogy a kulturális oldalak már készen vannak. Csakhogy az aznapi lapszerkesztő, akinek nagyjából annyi köze volt egy újsághoz, mint átlagos politikusnak az üvegzsebhez, kitalálta, hogy bele kéne még írni a Bryan Adams cikkbe, hogy mennyien voltak a csarnokban számszakilag illetve mennyi sört adtak el a büfében. Biztos kezébe került csórikámnak valami korábbi fesztiválos kimutatás a fogyasztásról meg a nézőszámról, és mivel életében nem volt még koncerten, azt hitte a hülyéje, hogy ezt mindig oda kell pakolni egy kis táblázatban. Nem gond, ha nincs hely neki, végül is kicsit meghúzzuk a képet, és meg is oldódik a „probléma”. Tördelők gyöngye pedig nem sikított fel, hogy ezt a képet már nincs hova vágni! Nem, sőt kurva nagy kreativitással az alábbi oldalt rakta össze!:

Bnap 04

Viszont szegényke annyira hülye volt, hogy nem fixálta le a kép helyét az oldalban, ezért az elcsúszott és végül a fenti második opcióban megfigyelhető változat jelent meg. Az imprimatúrát amúgy aláírta a felelős szerkesztő, a napi lapszerkesztő és a vezető tördelő is. Szép munka! Azóta is csodálom az újító merészséget. Szerencsére aztán valahogy elfelejtették az embereket kifizetni, és mikor a „felelős szerkesztő” a fizetések elmaradása kapcsán „pénzszervezési nehézségekről” és szintén semmit nem jelentő „kifizetések körüli turbulenciákról” kezdett hazudozni, hirtelen felindulásból felmondtam és írtam egy nyilvános levelet, ahol mindenkit, de leginkább „felelős szerkesztőt” elküldtem a picsába. Tanulságos történet volt, az viszont megnyugtat valahol, hogy a vezető beosztásban „dolgozó” haknibajnokok azóta bőrdíszműáruk kiskereskedelmével sem foglalkoznak. Pedig mekkora ászok voltak! Istenem!

(morpho)

2 Komment on KÉP-regény: A hülyeség diadala, avagy vágjunk ma jó képet!

  • FSP
    2017-10-14 at 07:41

    Jó lenne tudni, hogy ezk a nagyágyúk mot mit csinálnak.

  • morpho
    2017-10-14 at 13:32

    Miért, szeretnél velük együtt dolgozni? Kedvet kaptál a profizmushoz mi? :)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező