Arabul: سوق الجمال , ugyanaz latin betűkkel: suq aljamal, kiejtve nagyjából „szúkelzsemel” , magyarul: tevepiac. Egyszer egy német katona emlékirataiban olvastam az Afrikakorps egyiptomi kalandjairól. Érdekes egyébként, hogy a forma szinte említést sem tesz a százezres nagyságrendű áldozatot és hadifoglyot eredményező háborúról, mert őt leginkább a kairói tevepiac fogta meg. De tényleg! Na, ez a csóka ugrott be, és ha már úgyis Kairóban voltam, gondoltam, kinézek erre a tevepiacra. (Na, jó, lehet, hogy ez már egy másik tevepiac volt, de funkcióját...

2024 szeptemberében a Boris-ciklon viharos hidegfront betöréssel érte el Közép-Európát. Ez egybeesett a fecskék százezreinek dél felé vonulásával. A rendkívüli időjárás miatt Ausztriában és Magyarországon tízezres nagyságrendben pusztultak el az állatok, ami populációszintű veszteséget jelentett. Az összes madarat leszállásra kényszerítette a ciklon. A negyedik napra ezek a madarak már nem tudtak táplálkozni, teljesen átfagytak, legyengültek, és szó szerint haldokoltak. A villanydróton pihenő fáradt fecskék látványa egyébként korántsem annyira ritka...

Puskás Ferenc halálának 18. évfordulóján Budapesten, a róla elnevezett Aréna toronyépületében megnyílt a Puskás Múzeum. Azt gondolom, hogy ideje volt a Kispest Honvéd és a Real Madrid kiválóságának, világszerte a legismertebb magyarnak méltó emléket állítani. © photo by morpho Ez az ismertség olyannyira igaz, hogy bármilyen, kevésbé konvencionális helyen jártam a világon, magyarságomat mindenki Puskás öcsi nevének hallatán tudta tényleges kontextusba helyezni. Ez ugyanúgy igaz a Sínai-félsziget oázisaiban élő beduinokra, mint a Buenos Aires-i...

Napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 2004. november 22-én érkeztem meg a Magas-Tátra lábához, és bár pontosan tudtam, hogy miért megyek oda, annyira megdöbbentett, amit ott láttam, hogy ha előveszem az akkor ott készült képeket, még ma is elmegy a kedvem mindentől. 2003 környékén már kezdtem elengedni a koncertfotós énemet. Mikor már mindenkit lefényképeztem, aki egy kicsit is számít, mikor már világszerte minden színpadot és minden fesztivált látott az ember, akkor – azért úgy tizenöt év elteltével – elkezd alábbhagyni a motiváció, és némileg lanyhul...

A napokban töltötte volna be a nyolcvanat Keith Emerson angol billentyűs, az ösztönös zseni, akit a szaksajtó simán kikiáltott a billentyűs hangszerek Jimi Hendrixének, és aki nagy sansszal ma is élne, ha Kaliforniában, Santa Monica-i otthonában nem lövi főbe magát 2016 márciusában. De megtette és ezzel drasztikusan lezárt egy páratlan zenei világot, amit ő teremtett meg, ő járatta csúcsra és végül ő érezte úgy, hogy nem tehet mást, mint hogy meghúzza a ravaszt. © photo by morpho Soha senki ne kerüljön olyan helyzetbe, mint amilyenbe Keith Emersont...

„Zenéjét szerezte Ennio Morricone.” Gyermekkori eszmélésem magasságában hallottam először ezt a mondatot. Aztán sokáig azt gondoltam, hogy ez valami kötelező kellék a filmek végén, hogy ezt be kell mondani, így, ebben a formában. Az biztos, hogy valamiért az átlagnál intenzívebben szerettem azokat a filmeket, ahol Morricone volt a zeneszerző, bár sosem jöttem rá ennek okára. A filmeket persze összevissza láttam, nem a készítés sorrendjében, így nehéz megmondani, hogy melyik volt az első, de talán a Nevem: Senki lehetett az, amit még egészen kis gyerekként...

A placebo latin szó, jelentése „tetszeni fogok”. Olyan „anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással”. Bizonyos esetekben egy placebokezelést követően szubjektív és/vagy objektív javulás áll be az egészségi állapotban. Ezt nevezik placebohatásnak. Egyébként a zenekarokat mindig megtalálták a gyógyulással kapcsolatos nevek, mint a Therapy? vagy a The Cure. (Régi kedvenc újságom...

Hát, lehet, hogy istenkisértés, amit most csinálok, de be kell vallanom, hogy sosem rajongtam igazán a Depeche Mode nevű zenei formációért. Sőt a nyolcvanas évek második felében, amikor a zenekar a csúcsok csúcsait is meghódította, és egész Európa felnyírt hajjal, talpig feketében, DM jelvényekkel gazdagon kirakva csapatta az újhullámos, szintipopos agyhalált, akkor engem kifejezetten idegesített ez az elektronikus pötyögés, amit zene címen rásóztak a lelkes tinédzserekre. © photo by morpho A dallamokkal alapvetően nem volt semmi gond, sőt Martin Gore...

Amikor az ember koncertfotózásra adja a fejét, bizonyos dolgokat nem lát előre. Tapasztalat híján nyilván nem tudhattam előre én sem, hogy ha fényképezek egy koncerten, még ha csak az első három dalt is, tulajdonképpen a stáb részévé válok, és bár közel kerülök a sztárokhoz, de közben a klasszikus koncertlátogató szerepköréről le kell mondanom. © photo by morpho Ez az egész úgy megy, hogy a fotósoknak jóval a kezdés előtt be kell csekkolniuk, és halál unalmas órákat kell végigvárakozni a halál unalmas, ingerszegény backstage-ben, amíg az előadó...

Nem tudhatom, ki merre járt a nyáron, de ha valaki elhagyta a lakóhelyét jelentő település határait, és bármilyen közlekedési eszközzel végigment egy országúton, akkor látnia kellett határszerte a klímakrízis áldásos hatásait. Valahol olvastam, hogy az üvegházhatás már nem fejezi ki teljes egészében a mögötte lévő gondolatiságot, ezért inkább kemencehatásnak illenék nevezni. Végülis hívhatjuk akárhogy, de az biztos, hogy világszerte kiégett minden a kukoricától a paradicsomig, a fügétől a citromig. Sőt, a füge már Közép-Európában is kiég,...