MORPHOBLOG

KÉP-regény: Egy kurvajó történet

  • 2016-04-15

Bár kétségkívül csak nagyon lazán kapcsolódik a mai poszthoz, de el kell, hogy áruljam, hogy azért nem voltam soha együtt kurvával, mert kifejezetten zavar, hogy ami nekem jól esik, az neki a munkája. Ezt csak azért említem meg, mert lassan negyedszázados fotográfiai ténykedésem során számtalan esetben volt dolgom szexmunkásokkal, és a témára sokkal jobban rálátok, mint amennyire szeretnék.



photo by morpho

– Menj ki valahova a városba és fényképezz kurvákat!
Ez a mondat kedvenc képszerkesztőm szájából hangzott el egy punnyadt szerda délután 1992-ben a Köztársaság című hírmagazin fotórovatában. Elsőre fel se tűnt a mondat, aztán sajnos elhangzott újra!
– Fényképezz nekem kurvákat! A problémát az jelentette, hogy a szobában csak mi ketten voltunk, és Gábort ismerve egyáltalán nem éreztem humort a hangjában, amiből arra kellett következtetnem, hogy a mondat nekem szól, és tök komolyan gondolja, amit mond. Ezt egy édes kérdéssel tette nyomatékossá, miközben az asztalon lévő olvasólámpát a szemembe irányította!
– Szerinted itt a szobában ez kivitelezhető?
Őszintén szólva a kérdés jogosnak tűnt, és ha az ember olyan hülye, hogy 19 évesen fotóriporter gyakornoknak adja a fejét, akkor minden opciót mérlegelni kellett volna, például ezt is. Így aztán belevetettem magam a Mátyás tér-Horváth Mihály tér-Rákóczi tér aranyháromszögbe, igen nagy örömmel és lelkesedéssel. Budapesten a kilencvenes években a Józsefvárosban volt a prostik logisztikai központja. Na, nem úgy ment a buli, mint manapság, hogy az ember felpattan a netre, kiválasztja a csajt, e-mailen lezsírozza, aztán a randi után a kommentsávban kiértékeli. (Nem tudom, hogy magát a dugást mikortól lehet a világhálón lezavarni, de akkor lesz igazán kerek a történet, ha a pasik majd a sávszélességükkel fognak hencegni.)

Szóval, anno a kuncsaftok klasszikus offline üzemmódban kurváztak, mondhatni installáció manuál. Mostanság elég lenne lefényképezni, amint valaki a www.mucilányok.hu című honlapon nyálcsorgatva nézi az éppen vetkőző ukrán Ulickaját, de akkoriban bizony még terepre kellett menni. Ezzel csak az volt az iciri probléma, hogy a mai gyakorlattól lényegesen eltérve a lányok, és különösen a hozzájuk tartozó managerek, valahogy nem lelkesedtek az ötletért, ha valaki le akarta őket fényképezni. Akkor még nem tudták, hogy húsz év múlva jó fotók nélkül már nem lehet eladni a legbevállalósabb prostit sem. A probléma tehát adott volt. Kurvákat kell fényképezni, nem pedig a traumatológia gipszelőjét, és az sem árt, ha a felszerelés a manőver végére az én tulajdonomban marad.

A fotográfiai oktatás nem tért ki részletesen az ilyen helyzetek megoldására, úgyhogy improvizálnom kellett. Ha van az embernek egy hete megoldani a problémát, akkor jóval egyszerűbb az ügy, és ma már nyilván rutinosabban kezelném a kérdést, de akkor még hittem a törvény és a szabad köztéri fotográfia erejében, így aztán lazán nekiálltam a lányokat fotózni. Utólag már tudom, hogy ez hiba volt. A Mátyás téren kezdtem. Nagyjából egyszer tudtam megnyomni a gombot, amikor néhány kedves úr illedelmesen és kulturáltan elkérte a filmet. „Mifaszomatfényképezelgeciládaarcodateltöröm vedd ki a filmet! Nem leszünk a híradóban, takarodj innen!!” Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de engem meggyőztek. Átsétáltam hát a Rákóczi térre és némileg óvatosabban közelítettem a kérdéshez. Ebben a pillanatban leszólított maga a téma.

Nem tipikus a jelenség, hogy az embert a téma szólítja le, de esetünkben pontosan ez történt. Az ajánlat egyértelmű volt, de ha valaki megnézi a fényképet, akkor az is elég egyértelműnek tűnik, hogy nem csak a poszt elején említett axióma tartotta vissza a bennem szunnyadó szexuális állatot. Szóval, vannak vizuális szempontok is, ugye. De üzletet azért kötöttünk. Megígértem a csajnak, hogy barátnőjével együtt bevállalom egy órára, csak előbb le kell fényképeznem a sarki tapétabolt kirakatát a körút túloldaláról. Valszeg 25 éve nem értik, hogy ez nekem miért volt olyan baromi fontos dugás előtt, de mivel ők  pont ott álltak, gondolták megvárják, amíg végzek. Aztán a stricijük észbe kapott, hogy itt éppen egy átverés figyelhető meg és kizavarta őket a képből. Ez látható a fotón. A választék meg, hát….

(morpho)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező