A múlt heti poszt kapcsán jutott eszembe, hogy Rio de Janeiróba eredetileg nem azért érkeztem, hogy asztallapot vásároljunk, hanem azért hogy fényképezzek a városban. Nem a turisztikai vonulatra gondolok, mert gyanítom, hogy mindenki ismeri a riói Krisztus szobrot, a Cukorsüveg hegyet, vagy a Copacapabanát. Engem viszont leginkább a favella érdekelt, konkrétabban a Rocinha, a legnagyobb favella Rióban. © photo by morpho A lakosság számát csak megtippelni lehet, de a rióiak olyan kétszázezer környékére becsülik, ami lehet akár háromszázezer is. Ennek a helynek...

Tulajdonképpen ez egy nagyon profán történet, de a helyszín, meg az azóta már sajnálatos módon kihalt magyar légitársaság csinált belőle KÉP-regényt. Brazília történelméről keveset tudunk, de volt egy császársági korszaka is az országnak, és hát, 1831-ben trónra került bizonyos de Paula Leocãdio Miguel Rafael Gabriel Gonzaga de Bragança e Habsburgo. Sherlock Holmes rajongók már rájöttek, hogy Habsburg Mária Leopoldina főhercegnő hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, aztán egészen furmányos módon Brazília császára lett. Ezt most nem részletezném,...

Hát, az az igazság, hogy én sem a Rolling Stones-szal kezdtem koncertfotósi karrieremet. Tartottam nemrég egy előadást a fotózásról, ahol egy csaj, úgy is mint leendő kolléga, megkérdezte, hogy hogyan tudna Ed Sheeran koncertjére bejutni és ott fényképezni? Nyilván persze sehogy, de azért azon elgondolkodtam, hogy a feltörekvő nemzedék lehetőségei finoman fogalmazva is tágabbak, mint amilyenek az enyémek voltak anno. Most nem arra gondolok, hogy jelenleg könnyebb lenne valakinek beverekednie magát azok közé a fotósok közé, akik fényképezhetnek egy világsztár...

1997. június 11-12.: Nick Cave az Erkel Színházban, két nap alatt két buli. Interjú nincs. Ez, mondjuk, tőle nem volt meglepő. Nem nagyon szokott interjúkat adni. Meglehetősen zárkózott egyéniség, aki igazán csak a színpadon nyílik meg. Mintha nem is ugyanazt az embert látnám a színpadon és az öltözőben. Azért gondoltam, odamegyek egy kicsit hamarabb, hátha szét lehet nézni a kulisszák mögött. Az Erkel Színházban elég jól ismertem a járást, mert sokszor voltam ott fotóspróbákon. A szervezés enyhén szólva is döcögött, nem igazán tudtak mit kezdeni a színház...

Olvasom, hogy a beömlő patakok hordalékától hatvan év múlva teljesen feltöltődik és megszűnik Erdély egyik turisztikai one-man show-ja, a Gyilkos-tó. Bár az ilyen előrejelzéseket nem szokták olyan forrón enni, és magam sem fogadnék nagy tétekben ennek bekövetkeztére, de arra jó volt, hogy eszembe jusson róla egy kép, meg a hozzá kötődő hülyeséghalmaz. © photo by morpho Nem tudom, hogy mitől van az, hogy egy erdélyi túráról sokaknak a pálinka hamarabb eszébe jut, mint egy átlagos korondi kerámiaváza, de ez az ivászat dolog valamiért, valamikor,...

Azt gondolom, hogy Egry Józsefnél jobban senki nem látta, és nem is értette meg a Balaton fényeit. Az expresszionista művész volt szerintem a XX. század elejének legnagyobb kaliberű magyar tájképfestője. Nagyon kíváncsi lennék, hogy miként látná manapság a Balaton fényeit, mert száz év alatt igencsak nagyot változott a világ. Sőt, elég csak a legutóbbi húsz évet megnézni. Gyerekkorom óta járok a Balatonra. Nagyszüleim ott laktak, és minden nyarat ott töltöttem. Naná! Aztán télen korcsolyázni jártam oda, a többi évszakban meg csak úgy. Aki nálam jobban...

1997-ben három hónapon belül kétszer is találkoztam Jean-Michel Jarre-ral. Két fotózás, két interjú, két külön világ. Nagyon szórakoztatóan más tud lenni ugyanaz az ember két különböző szituációban, de esetünkben, hogy stílszerű legyek, még zongorázni sem lehetett a különbséget. Régi dilemma egy zenei újságírónak, hogy miként lehet valakit rábírni egy interjúra, úgy hogy az illető vagy a stábja ezt nem igazán akarja. Az már eleve probléma, hogy elérni sem lehet a sztárokat. Jellemzően nincs meg senkinek Ed Sheeran vagy Bono telefonszáma, pedig...

Meglehetősen nehéz dolog az embernek hűvös távolságtartással kezelnie a saját gyerekkorát. Nekem legalábbis nem igazán sikerült. Pedig megpróbáltam. Amikor még zöldfülű koncertfotós palánta voltam, akkor estem abba hibába, hogy a kedvenc zenekaraimat egyszerűen képtelen voltam fotóalanyként kezelni. Helyette fotózás közben a dalokat dúdoltam, meg az ujjaimmal doboltam a ritmust a fényképezőgépen. Aztán idővel megtanultam ettől elvonatkoztatni, de amikor Janikovszky Évával csináltunk interjút, megint visszaköszönt ez a jelenség, és a keresőbe nézve Réber...

Nem vagyok híve az ikonikus helyszínek felszámolásának, de most olyan fura kettősség van bennem, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Amszterdam piroslámpás negyedének az ikonikus szerepe vitathatatlan. Olyan szinten beleégett a mainstream európai közgondolkodásba, mint a londoni City vagy a moszkvai Vörös tér. Hogy az említett városrészek jellemző munkamenetében találunk-e hasonlóságokat, abba most nem mennék bele, de az biztos, hogy bármelyik elköltöztetése erősen meghökkentené az Európába érkező turistákat. Már ha lesznek egyszer. Márpedig az amszterdami...

A Super Bowl – Oscar-gála – Eurovíziós dalfesztivál tengelyre rákontrázva április harmadikán több, mint kétórás élő adásban tolta le az egyiptomi tévé A fáraók arany felvonulása című gálát, mikor is átköltöztették legjelentősebb királyaik maradványait az egyik múzeumból a másikba. © photo by morpho Ezeknek az ókori királyoknak mondjuk, nemigen volt közük a jelenlegi egyiptomi népekhez, de ha abból indulok ki, hogy mi, magyarok Attila leszármazottjai vagyunk, akkor még az is lehet, hogy mégis. Egyébként is kicsit a magyar koronaköltöztetésre...