Gyorsan lelövöm a poént. Mesélhetnék most arról, hogy miként találtam ki ezt a képet és hogyan valósítottam meg, de az igazság az, hogy az egész tök véletlen volt. Volt már ilyen máskor is, meg még lesz is, gondolom, de a fotográfiában a véletlennek elég jelentős szerepe van. Mondjuk, olyan húsz százalékot tippelnék. Oké, most nyilván nem a műtermi, alkalmazott fotográfiára gondolok, mert ott elég nagy baj lenne, ha benne maradna a véletlen faktor. Viszont minden egyéb esetben benne van ez az opció a pakliban, amit valahol egyébként kedvelek, főleg, ha pozitív...

Gyerekkoromban volt egy elképzelésem a kínai nagy falról. Gyanítom, minden gyereknek van valamilyen elképzelése róla, de ezek jellemzően a legendáriumokból, meg a kulturális távolságokból fakadnak, és nincs mögöttük semmi realitás. Amit kábé tudtam róla, hogy a kínai nagy fal (Csang cseng) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy Kínát megvédje az északi nomád törzsektől, akik mindenféle ármánykodásokra készültek a békében és boldogságban...

Hát, most tényleg nehéz választani! Olyannyira, hogy megmondom az őszintéset, csukott szemmel ráböktem egy képre. Ez az a város, amiről az emberek nem hinnék el, hogy létezik, ha nem látnák! Egy fotográfus barátom megkért rá, hogy ha Brazíliavárosban járok, akkor csináljak neki egy képet. Na, jó, de miről? Azt te pontosan fogod tudni, ha ott leszel! Ez hülye, nyugtáztam magamban, aztán a helyszínen rögtön rájöttem, hogy mire is gondolt. Bármiről is csinálhatok ott egy képet, az pont annyira meghökkentő lesz, mintha valami másik bármit fényképeznék ott le. Ez még...

Megint az a szituáció adódott, hogy egy képnek utólag olyan konnotatív jelentése lesz, ami a készítés pillanatában csak nagyon áttételesen volt jelen. A kép egyébként egy régi Sziget fesztiválon készült. Már nem emlékszem, hogy melyik koncertet fotóztam, de amikor megfordultam a zenekari árokban a közönség felé, akkor vettem észre ezt a furcsa felhőt a távolban, és pont el tudtam úgy fotózni a nézők feje felett, hogy a kép végül elkészülhetett. Nem is igazán emlékeztem az egészre, csak másnap, amikor a filmet lehívtuk, akkor vettem észre, hogy milyen...

Valamikor régen megkérdezte tőlem egy barátom, hogy nekem mit jelent a karácsony. Hosszas gondolkodás után azt bírtam kinyögni magamból, hogy pizza és forralt bor. Ezen akkor is meghökkentek, meg most így utólag is elég hülyén hangzik, bár sokat nem változott a véleményem, csak most már azt mondanám a pizza helyett, hogy kenyérlángos. Tudom, hogy igazándiból fenyőfát, gyerekkort, ajándékot és csillagszórót vagy halászlevet vártak volna tőlem, meg családi szeretetbombákat, amik átjárják a néplelket, de nekem a közösségi élmény mindig erősebb volt....

205 elefánt, 512 gnú, 381 zebra, 51 bivaly, 49 Grévy-zebra és 12 zsiráf pusztult el az élelem- és vízhiány meg a tartós szárazság miatt Kenyában február és október között. Ezt a vidám infót osztotta meg a világgal a napokban a kenyai turisztikai miniszter. Erről jutott eszembe ez a kép, ami tökéletesen illusztrálja a jelenséget. © photo by morpho Az évek óta tartó szárazság lassan élhetetlenné teszi az Afrika szarvának is nevezett, Kenya, Szomália és Etiópia által határolt területet. Mikor évekkel ezelőtt Kenyában jártam, beszélgettem egy helyi...

Én nem tudom, hogy miért, de vannak emberek, akik mindenképpen nyomot akarnak hagyni maguk után. Ráadásul ezt úgy csinálják, hogy közben nem érdekli őket a bolygó meg a világ. Lehet persze, hogy az adott pillanatban ez tök jó ötletnek tűnik, de hosszútávon biztosan nem az. Láttam már sok mindent, hídra akasztott lakatokat meg összefirkált fakérgeket. De ez az agavé, ez új volt nekem is. © photo by morpho Barcelonában jött szembe velem, de elsőre annyira meghökkentett, hogy nem is akartam elhinni. Ezt mégis miért? Aztán eltöprengtem a dolgon és rájöttem,...

A Costa Braván nyaraltam idén nyáron, és a hotel tetején volt egy sky bar. Ha valaki véletlenül nem tudná, ez a szálloda tetőteraszán egy jakuzzival, medencével és napágyakkal körberakott koktélozó hely, közepén egy bármixerrel, aki némi anyagi ellenszolgáltatásért cserébe szervírozza a Long Islandet meg a Bloody Maryt. Azt most hirtelen nem értem, hogy miért járnak az emberek negyven fokban a tetőre koktélozni, de a folyosó végén, ahonnan az én szobám nyílt, könnyen elérhető volt a hely a tűzlétrán, amely az épületen kívül haladt, és rajtam kívül...

Teljesen mindegy, hogy ki lakik a Buckingham-palotában, Londonban semmi sem változik. Legalább is vizuálban vizsgálva. A St. James’s Parkban évtizedek óta pontosan ugyanúgy tolják a BLT szendvicset és küldik utána a whiskyt, és szemmel láthatóan ezzel jól el is vannak. Sokan csinálják azt, hogy mozi vagy színház előtt beiktatnak egy laza pikniket, mintegy megalapozva az előadás okozta esetleges katarzisnak. © photo by morpho Ezt egyébként mindig is irigyeltem a britektől, mármint ezt a szemléletet, hogy a hagyománytisztelet és az aktuális kulturális áramlatok...

A múlt hétvégén lett volna Bergendy István 83. születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe egy régi interjú, amit még a kilencvenes évek második felében csináltunk vele Bányai György újságíró barátommal, és annyi hülyeséget tudtunk meg a Bergendy zenekarról, hogy amikor az egész eszembe jut, még ma is elfog a spontán röhögés. © photo by morpho Kezdjük azzal, hogy fotóztam már életemben néhány igencsak erősen befutott zenészt, de ilyen kedélyes és ennyire allűrmentesen vicces emberrel talán, ha rajta kívül még kettővel találkoztam. Félreértések...