Szerintem egyébként tök jó dolog a telefonba épített GPS. A világ bármely pontján is jártam az elmúlt években, bármilyen hülye helyen is, mindig kisegített, sőt! Olyan helyekre is simán bementem, ahova korábban térképpel se nagyon mentem volna, főleg, hogy térkép nem is volt. Most nem a riói favellára gondolok, mert oda GPS-szel sem érdemes bemenni (azt amúgy is hamar elveszik az embertől), hanem olyan zegzugos városrészekre, ahol a helyiek is nehezen igazodnak el. Azóta vagyok kissé bizonytalan az ügyben, amióta tudom, hogy előfordul néha olyan, hogy a GPS teljesen...

Az amszterdami Bourbon Street egy igazán pöpec kis hely. Nevezhetjük blues kocsmának is, bár a zene van első helyen, a pia csak azért kell, mert egy ilyen hely, valahogy olyan üresnek tűnik sörcsap nélkül. Jellemzően este tíztől hajnali négyig, ötig van nyitva, és annyi ember van bent, hogy a cincérek csak a fejük fölé emelt tálcával tudnak közlekedni a zenére hullámzó tömegben. Néha az emberke nyakába öntik a jóféle holland sört, de ez igazán nem zavar senkit. Úgyis mindenki a színpadra figyel, ahol a legkülönbözőbb nemzetekből verbuválódott profi zenészek...

Mindjárt az elején egy gyors kérdés. Milyen furcsaságot láttok ezen a képen? Amíg ezen agyaltok, elmesélem, hogy Hobót elég rég óta ismerem. Az egész úgy kezdődött, vagy 25 évvel ezelőtt, hogy egy újságíró kolléga interjút beszélt meg vele egy Batthyány téri vendéglátó ipari egységben, és én csináltam volna közben a fényképeket. © photo by morpho Azért csak volna, mert az íróember kolléga végül nem jött el. Amíg vártuk, beszélgettünk, aztán mikor kiderült, hogy nem is jön, beszélgettünk tovább. Én söröztem, Hobo meg valami alkoholmenteset...

Az egyik barátom, amikor megnézte ezeket az Amszterdamban készült képeket, azt mondta, hogy szerinte az összes bemozdult, elrontott szutykot berámoltam egy galériába, aztán gyártottam hozzá ideológiát. De tévedett. Pont fordítva történt. Az ideológia legalább két évvel a képek készítése előtt született meg, és hollandul úgy hívják, hogy Niksen. © photo by morpho Nehéz ügy egyébként egy társadalmi jelenséghez képeket gyártani, kivéve néhány kézenfekvő opciót, mint mondjuk a háború, az éhínség vagy a covid-19. Ezeknek ugyanis látható jelei...

Most, hogy lassan vége a nyárnak, és már teljesen elbutultam az okostelefonomtól, eszembe jutott, hogy én már láttam a Tankcsapdát raktárban játszani. De frankón. Nem változott amúgy semmi, még távlatilag sem. Sőt! A nagyapám például, aki asztalos volt, egész nap a gép mellett állt, én meg egész nap a gép előtt ülök. Végülis majdnem ugyanaz. © photo by morpho Olvasom, hogy a covid-19 miatt fesztiválok és egyéb koncertek nélkül maradt zenekaroknak raktárkoncerteket rendeznek, hogy aztán online tehesse magáévá minden érdeklődő a koncertélményt....

A nádi rozogány a hazánkban költő madarak közül az egyik legritkábban lencsevégre kapható fajok közé tartozik. Rejtőzködő életmódot folytató, szinte sosem látható fajról van szó, amelyik nem tűri a fogságot, és alig-alig mutatkozik erdeinkben, így sokáig csak ősöreg halászemberek legendáinak hitték létezését. Aztán a XVIII. század végén gróf Wendelics Sámuel ornitológiai enciklopédiájában külön fejezetet szentelt a nádi rozogány családfakutatásának. Sőt, egy külön rajzot is mellékelt e ritka madárfaj bemutatására, melyet hálószobaablakából...

Amikor zenészek szoktak sajtótájékoztatókat tartani, az jellemzően úgy néz ki, hogy összetrombitálják az újságírókat valami hotelbe vagy étterembe, ahol pogácsát és mindenféle alkoholos italokat szolgálnak fel, amíg a művészek megérkeznek. Jellemzően késni szoktak, kb fél órát. Ez alatt a sajtómunkások jelentős része már kellőképpen lerészegedik ahhoz, hogy oldott légkörben tudjanak kérdéseket feltenni a többnyire (ekkor még) józan zenészeknek. Ok, volt olyan is, hogy Lemmyvel, a Motörhead elévülhetetlen legendájával hármasban, interjú közben...

Ez egy 25 éves történet, ez azért kemény! 25 éve ért véget Pierrot első alkotói korszaka, a szomorú bohócos, keserédes, babaházas, Holdbarévedős. 1995-ben volt egy koncert a Budai Parkszínpadon, ahol Pierrot lemosta magáról a festéket és visszaalakult Marosi Z. Tamássá. Mondanám, hogy sajnálom, hogy így alakult, de ez hülyeség. Öt év alatt már bőven leesett az első hó, lekopott a festék a babaházakról, és valószínűleg ráérzett arra, hogy ezt a történetet ugyanúgy már nincs értelme folytatni. © photo by morpho Olyan 1991 magasságában, amikor...

Benedek Tibor (1972-2020) Gyerekkoromban azt hittem, hogy az ikonok sosem halnak meg. Meg persze az anyukák sem. Legalább is az enyém biztosan nem. Máséval előfordulhat az ilyesmi, de nekem csak egy anyukám van, másoknak meg rengeteg. Az én kedvenc zenekaraim, meg a kedvenc sportolóim nyilván örökké megmaradnak, mert ők az enyémek, ők kötődnek hozzám, mások meg nem. Aztán mikor meghalt az anyám, akkor nem értettem semmit az egészből. Nem erről volt szó, hé! © photo by morpho Benedek Tibor úgy volt része az életemnek, hogy ő nem is tudott róla. Bár...

A minap olvastam, hogy végre talán kezdenek valamit a Citadellával. Mondjuk, már régen nem látom át, hogy mi is történik ott, de az utolsó információm az volt, hogy kommandósok foglalták vissza valami maffiabrigádtól, azóta meg síri csönd honol az egész körül. Végülis miért kéne bármit is csinálni Budapesten egy olyan ikonikus hellyel, ahonnan háromszázhatvan fokos panoráma nyílik a városra? „A Citadellában található Panoráma Étteremből a városra nyíló kilátással egyetlen vendéglátóhely sem versenyezhet. Körben a budai hegyek karéja, alattuk a Vár...