Hogy pontosan miért herflizik Teddy Harpo a Balatonban, és milyen viszonyrendszerben áll mindez a házassággal, azt két irányból is meg lehet közelíteni. Olyan ez, mint Agatha Christie, Gyilkosság az Orient expresszen című klasszikusa. A sztorinak végül két megoldása van, aztán Poirot a rendőrségre bízza, hogy a bonyolultabb vagy az egyszerűbb megoldási verziót fogadják-e el. Én is a keszekuszával kezdeném, már csak a dramaturgia végett is.

© photo by morpho

Teddy hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy feladja a sokáig eredményesnek tűnő agglegény létformát és házasságra adja a fejét. Végülis mindenkinek lehetnek romkom pillanatai, van ilyen. Nekem még csak kívülről volt szerencsém vizsgálni ezt a házasodunk kérdéskört, ezért sokáig azt hittem, hogy a legénybúcsút az eljegyzés előtt tartják, de most már tudom, hogy ez nem így van.

Akárhogy is, az biztos, hogy az ember az eljegyzés utáni néhány hónapban jellemzően még rutintalan gyűrűhordozónak számít. Mármint nem feltétlenül megy át a mainstreambe, hogy jegygyűrű van az ujján. Egy Balaton-parti legénybúcsú viszont nem arról szól, hogy a partyarcok egy kétnapos politikatörténeti konferenciára ülnek be a Balatonfüredi Fésű- és Darugyár alagsorába, ezért aztán az ifjú férjjelöltek ilyenkor hajlamosak elveszni a rock&roll multiverzumában, és a hajnalba nyúló éjszakai fürdőzés közben az iszapcsata és a szigorúan alkoholmentes italok kavalkádjában előfordul, hogy leesik a gyűrű az ember ujjáról. Ezt most nem szimbolikusan vagy poetikusan, hanem teljesen szó szerinti értelmezésben említem, ráadásul ezt észrevenni sem akkor szokták, amikor a gyűrűvesztés megtörténik, hanem jóval később, már ha egyáltalán.

Késő hajnalra derült mindez ki, mire a társaság már erőteljes eróziót mutatott. Valakinek még volt annyi agysejt maradványa, hogy rákeresett a neten egy fémdetektoros ember telefonszámára, de hajnali ötkor az ilyen hívásokat ritkán veszik fel, így az egész történet teljesen el is felejtődött, a brigád pedig mély álomba zuhant. Másnap délelőtt aztán elgyötörten, sajgó fejjel alig győzték kinyomkodni az ismeretlen számról érkező hívásokat, mert valami fémkerső-detektoros idióta zaklatta őket. Olyan délkörül tisztult a kép annyira, hogy bizonyos foszlányok összefűzéséből és a fájó gyűrűhiányból összerakódott az éjszakai fürdőzés és a fémdetektor kapcsolata, és mivel mindenki tisztában volt azzal, hogy ezt a sztorit így nem lehet a menyasszonynak beadni, gyorsan visszahívták a kereső embert, aki mintegy fél óra múlva meg is érkezett.

Én, mondjuk, egy lyukas garast sem adtam volna az akció eredményességéért, de hát a remény hal meg utoljára, úgyhogy emberünk előrántotta a fémkeresőjét és mintegy tíz !!! perc alatt simán megtalálta a Balaton iszapjába süllyedt jegygyűrűt. Na, most hogy ez hatalmas mázli volt vagy napi rutin, azt nem tudom, de az biztos, hogy Teddy Harpo egy balatoni harmonikázással ünnepelte meg a történet szerencsés végkimenetelét, de arra azért, immár mondhatni rutinosan vigyázott, hogy a jegygyűrű véletlenül se maradjon a kezén. Azóta túl van az esküvőn, sőt nászútra is a Balatonhoz mentek, és információim szerint a gyűrű azóta is megvan.

Mint a felvezetésben említettem, a történetnek van egy másik, sokkal egyszerűbb megfejtése is. Teddy Harpo tényleg megnősült és tényleg a Balatonon töltötte a nászútját, de nem vesztette el a gyűrűjét, és csak azért herflizik a Balatonban, mert én – kifejezetten a fénykép kedvéért – megkértem rá, hogy aznap délután fürdőzés közben gyakoroljon a harmonikával. Agatha Christie dramaturgiáját alapul véve, rendőrség híján én most az olvasókra bíznám, hogy melyik változatot hiszik el.

(morpho)