MORPHOBLOG

KÉP-regény: Lángos, csillag

  • 2022-11-18

Valamikor régen megkérdezte tőlem egy barátom, hogy nekem mit jelent a karácsony. Hosszas gondolkodás után azt bírtam kinyögni magamból, hogy pizza és forralt bor. Ezen akkor is meghökkentek, meg most így utólag is elég hülyén hangzik, bár sokat nem változott a véleményem, csak most már azt mondanám a pizza helyett, hogy kenyérlángos. Tudom, hogy igazándiból fenyőfát, gyerekkort, ajándékot és csillagszórót vagy halászlevet vártak volna tőlem, meg családi szeretetbombákat, amik átjárják a néplelket, de nekem a közösségi élmény mindig erősebb volt. A piacra járás, az alkudozás a fenyőfaárussal, meg persze a karácsonyi vásárok hangulata.


© photo by morpho

A kilencvenes évek elején minden decemberben kimentem Bécsbe a barátaimmal, mert akkor még legközelebb ott volt olyan karácsonyi vásár, ami miatt megérte utazni kétszázötven kilométert. Sok vidám ember, ünnepi díszkivilágítás, sült gesztenye, forralt bor és frissen sült pizza szeletek. Ezért mondtam a pizzát. Aztán mikor Magyarországon is elkezdődött a nagy karácsonyi vásározás, akkor már nem mentem Bécsbe, de Budapesten nem dívott a pizza, volt helyette kenyérlángos a forralt borhoz, aztán az ezredforduló magasságától a magyar városokba is megérkezett az ünnepi díszkivilágítás, és tulajdonképpen csak akkor vettem észre, hogy abban különböztünk a nyugat-európai karácsonyi vásároktól, hogy ott minden fényárban úszott, nálunk meg nem. Márpedig a hangulathoz kellett a díszkivilágítás is a karácsonyi színpad és a téli vásári hangulat mellé, mert valahogy így volt kerek a közösségi élmény.

Aztán elkezdtek a fővárosi kerületek is saját adventi rendezvényeket tartani, korcsolyapályával, kenyérlángossal és koncertekkel, meg persze csináltak hozzá díszkivilágítást is. Ugyanazt hozták, mint a bécsi Rathausplatz gigantikus adventi rendezvénysorozata, csak éppen kerületi lokálpatriótáknak, lokálpatrióta világítással. Na, ilyen az idén nem lesz. Mondhatni már megint nem lesz. Eddig a Covid 19 miatt maradtak sötétben karácsonykor a budapesti utcák, most meg azért, mert a kerületek nem tudják kigazdálkodni a villanyszámlát.

A jelenség egyébként korántsem magyar. Egész Európa-, sőt világszerte maradnak sötétben vagy csak biztonsági fények között a karácsonyi rendezvények, már ha egyáltalán megtartják őket. Fel lehetne akár úgy is fogni a dolgot, hogy legalább csökken a fényszennyezés és a karbonlábnyomunk, de azért valahogy nem tudok nem gondolni arra, hogy közben Katarban november 20. és december 18. között labdarúgó vébét rendeznek a sivatag közepén, több tízezres, légkondicionált stadionokban, sőt, idén februárban pedig Pekingben rendeztek téli olimpiát műhavon. A hóágyúzás és a stadionnyi légkondi talán egy pöttyet több energiát emészt fel és egy hangyányival nagyobb karbonlábnyomot hagy, mint a Világ összes karácsonyi vására teljes fényárban egy évtized alatt.

Aztán mégis a lángos csillag issza meg a forralt bor levét, pedig én amúgy szeretem a focit.

(morpho)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező