MORPHOBLOG

KÉP-regény: Niksen, avagy a semmittevés művészete

  • 2020-09-04

Az egyik barátom, amikor megnézte ezeket az Amszterdamban készült képeket, azt mondta, hogy szerinte az összes bemozdult, elrontott szutykot berámoltam egy galériába, aztán gyártottam hozzá ideológiát. De tévedett. Pont fordítva történt. Az ideológia legalább két évvel a képek készítése előtt született meg, és hollandul úgy hívják, hogy Niksen.


© photo by morpho

Nehéz ügy egyébként egy társadalmi jelenséghez képeket gyártani, kivéve néhány kézenfekvő opciót, mint mondjuk a háború, az éhínség vagy a covid-19. Ezeknek ugyanis látható jelei vannak, ami a niksenről már kevésbé mondható el. Magyarra fordítva talán a „semmittevés” szó fejezi ki leginkább a niksen jelenséget, amikor az emberek azt csinálják, hogy nem csinálnak semmit. Lehet, hogy kiérződik ebből egy hangyányi paradoxon, de ez csak a csalfa látszat, ugyanis a niksen tudatos semmittevést jelent. Amikor az ember nem dolgozik, és nem is szórakozik, csak előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel egyszerűen nem csinál semmit.

Utánanéztem picit ennek a dolognak, és két tök jó hasonlatot is találtam az amerikai és a holland sajtóban. Az egyik a szavannán niksenkedő hímoroszlán esete, aki egész nap nem csinál semmit, csak heverészik és szemlélődik egy akáciafa árnyékában, esetleg hébe-hóba megvakarja a fülét, miközben minden környezetében történő eseményről tudomást vesz, csak nem kezd velük semmit addig, amíg nem muszáj. Mondjuk, ha megéhezik, akkor elküldi vadászni a háremét, hogy utána letolhassa a zebrasztéket, mert az fontos, de ha megvan vele, visszafekszik a fa alá. Ha most valaki a lustálkodással azonosítaná az egészet, akkor megint csak téved, a niksennek ugyanis nincs semmilyen negatív konnotációja. Egy másik hasonlat szerint olyan, mint egy autó, amelyiknek jár a motorja, de éppen nem tart sehová. A hollandok egyébként lelkesen tiltakoznak az egész ellen, mondván ezt csak a szociológusok találták ki, de ha megpróbáljuk kívülről figyelni a holland társadalmat (nem könnyű egyébként), akkor azt kell mondanom, hogy mégiscsak van benne valami.

Szóval, azt próbáltam meg lefényképezni, hogy az emberek egy adott pillanatban nem csinálnak semmit, illetve éppen nem történik velük semmi. Hát, nem állítanám, hogy a legkönnyebben átugorható fotográfiai kihívást sikerült kimazsoláznom az amszterdami csatornák közül. Miközben ott van a piroslámpás negyed, meg a coffeeshopok, én elindultam fapapucsban szélmalomharcot vívni a tulipánokkal. Bravó! Aztán az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha már ők úgy sem csinálnak semmit, akkor csinálnék inkább én. Ennek lett aztán az a vége, hogy tudatosan beráztam vagy elforgattam expozíció közben a fényképezőgépet, úgy, hogy a téma egy részlete azért lehetőleg éles maradjon. Kétségtelenül van a történetben egy komoly véletlenfaktor, de a tudatos véletlenkeresés is van akkorra paradoxon, mint a tudatos semmittevés. Asszem.

Egyébként egy idő után elkezdetem élvezni az egészet és vagy egy hétig nem tudtam lejönni erről a hülyeségről. Azt hiszem, hogy a niksen jelenséget is sokkal jobban értem azóta, sőt, arra is rájöttem, hogy megélni a dolgot sokkal jobb, mint megpróbálni elmagyarázni.

(morpho)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező