MORPHOBLOG

KÉP-regény: Csináljunk lemezborítót!

  • 2020-02-14

Ha már túl vagyunk az előre nem látható könyv előre elkészült borítóján, akkor megpróbáljuk ugyanezt lehozni a zenei vonalon is. Végülis, ha az ember 15 évig fullba tolja a koncertfotózást, akkor csinálhat úgy is lemezborítót, hogy nem is akar. Na, jó, olyan is volt, hogy felkértek, és már kész volt a kabát, amihez gombot kellett varrni, de abban semmi meglepő nincs. Nem mintha az kevésbé lett volna vicces, mármint az előre kiagyalt, alaposan megtervezett lemezborító fotózása egy hiperlink zenekarral, ahol a „hiperlink” szó szerint értendő, és nem egy kattintható hivatkozást takar. Na, mindegy, azért jó, hogy eszembe jutott, majd egyszer megírom azt is.

De most maradjunk Jorgosznál, meg a Barbarónál! Jorgosznak semmi köze sincs a „szép emlékű” utazási irodához, akik kétezerben lelkesen kivitték a nyaralóközönséget a görög szigetvilágba, de a hazahozatalra már nem maradt pénz, így végül alig több, mint ezerhatszáz magyar turista rekedt az Égei-tengeren. Jorgosz egy görög származású zenész forma, aki anno a Gépfolklór nevű formációval indulva a Barabaro etno-folk-rock zenekaron át végül a Balkan Fanatik-ban kötött ki.


photo by morpho

A viszonyunkat nehéz lenne meghatározni, mert úgy érzem, hogy ezer éve ismerem, aztán most elég nagy bajban lennék, ha meg kéne mondani, hogy mikor találkoztunk utoljára. Azt bírtam benne nagyon, hogy minden jó koncerten ott volt, még akkor is, ha nem volt jegye, aztán vagy be tudott jutni rájuk vagy nem, és ha nem jött össze a dolog, ez egyáltalán nem szegte kedvét, hogy legközelebb újra próbálkozzon. A bulik előtt meg jókat lehetett vele dumálni mindenféle művészetről, mert a zenén kívül képzőművészettel is foglakozik.

Amikor először találkoztunk, akkor készült ez a kép, és a dologban az volt igazán vicces vagy inkább abszurd, hogy nekem fogalmam sem volt, hogy kit fényképezek le és miért. A Szigetfeszt első éveiben volt ez a koncert, talán ’94, ’95-ben, amikor a nagyszínpadra még magyar zenekarokat és fotósokat is felengedtek. Azóta ez jelentősen változott, de biztos így sokkal jobb, meg én ehhez amúgy is hülye vagyok, na, mindegy. Szóval két vilmoskörte és három korsó sör között lődörögtem a Szigeten a bágyadt napsütésben, amikor is egy figura mikrofonnal a kezében szemmel láthatóan éppen a színpad ácsolatának átalakításán dolgozott, és valami olyan energia áradt belőle, hogy ezt muszáj volt közelebbről megvizsgálni. Akkor készült ez a kép, ahol is Jorgosz a Barbaro énekeseként teljes extázisban tolja az etno-rockot, míg nekem lövésem nem volt róla, hogy ez a Barbaro, és ő Jorgosz.

A kép mindenesetre megjelent a másnapi Kurírban, mert a szerkesztő is hangulathoz illőnek találta, és a képaláírás is csak valami olyasmi volt, hogy „idén is dübörög a Sziget”. Nagyon eredeti, mi? Aztán később, immár névvel/előadóval együtt megjelent a Sziget-Nemzedék című fotóalbumban is, ami az első könyvem volt GNL kolléga Csillagporszem szövegeivel tálalva, de a képet kétezer óta nem vettem elő. Mígnem tavaly ősszel megkeresett egy kiadó, hogy meg akarják jelentetni bakeliten a Barbaro Lágymányosi Művházban rögzített ’92-es koncertjét, és Jorgosz ezt a képet nézte ki magának a borítóra, merthogy rábukkant a honlapomon.

Szóval, egy 1995 magasságában készült kép került egy 2019-ben megjelenő lemez borítójára, ami egy 1992-es koncert felvételét tartalmazza. Vicces, mi? Olyan ez az egész, mint a Star Wars filmek. Előbb elkészül a közepe, aztán 20 év múlva az eleje, hogy majd tíz év múlva hozzátapasszák a végét. George Lucas sem tudta még az elején (közepén?), hogy mi lesz az eleje, sőt, szerintem még azt se tudta, hogy egyszer majd eleje is lesz. Na, valahogy így voltam én is ezzel a Barbaro dologgal.

(morpho)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező