Írtam már egyszer erről a témáról egy másik kép és egy másik helyzet kapcsán. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd saját magamat fogom idézni. Na, nem azért, mintha gránitszilárdságúan örökérvényű lennék, hanem azért, mert akkor azt hittem, hogy értem, sőt, azt is hittem, hogy mások is értik. Banksyről, korunk egyik legnagyobb hatású képzőművészéről amúgy is sok mindent leírtak már sokszor, sok helyen. Továbbra sem tudjuk biztosan, hogy kicsoda is ő, mint ahogy azt sem, hogy mikor és hol bukkan fel egy-egy újabb Banksy mű valamelyik világváros valamelyik falának szegletében. Az ő terepe az utca, és legnagyobb fegyvere a névtelenség.

photo by morpho

Ezek után kissé meglepve olvastam a magyar sajtóban ezt a mondatot: „BANKSY: a LEGTITOKZATOSABB művész végre MAGYARORSZÁGON!” Esküszöm, először azt hittem, hogy végre Budapestet is megtisztelte a művész úr (hölgy?), és a magyar főváros is elbüszkélkedhet egy valódi Banksy-vel. De nem. Ehelyett egy kiállítást kapott a főváros, amivel hirtelen nem tudtam, mit is kéne kezdeni. Levéstek néhány grafitit a fallal együtt Londonban vagy New Yorkban és világkörüli turnéra indultak vele? Vagy hogy? Ráadásul ez street art, és nem véletlenül az. Ennek semmi keresnivalója nincs egy múzeumban.

Amsterdamban is van Banksy múzeum, a probléma ugyanaz. Annyira híressé tette őt a titokzatosság, hogy már azokhoz is eljutott a híre, akik nem értik ugyan az egészet, de azért megnézik, merthogy a szomszéd is. Egyébként az utcán simán elsétál bármilyen street art alkotás mellett, de azt írták, hogy ez most nagyon cool meg nagyon mainstream!

Persze nem vésett falat senki. Fénykép printeket és festménymásolatokat állítottak ki egy teremben. Olyan, mintha a Sixtus kápolna mennyezetfreskóját lefényképezném és kiállítanám egy múzeumban. Aztán kitennék egy táblát, hogy Michelangelo kiállítás nyílt Ököritófülpösön. Mindenesetre én a Sixtus kápolnához hasonlóan mindenkinek az eredeti helyszíneket javaslom. Egyébként ebből sokkal több van, mint Michelangelo mennyezetfreskóból, és a megtekintésük is tök ingyenes.

Jut eszembe: jogdíj?! Az ilyenkor kinek megy? De most komolyan! Ezen gondolkodott már valaki? Azt se tudjuk, hogy kicsoda az alkotó. Banksy sosem támogatta a műveinek kiállítóterekbe hordását. Erről a lehető legegyszerűbben a saját honlapján lehet meggyőződni, ahol világosan leírja, hogy: „ezeket a kiállításokat a művész tudta vagy bevonása nélkül szervezték meg. Kérjük, kezelje őket ennek megfelelően.”

Mindenesetre az tuti, hogy ő nem kap belőle egy kanyit sem. Ha szerzői jogi pert indítana, simán nyerne, csak akkor meg kiderülne, hogy kicsoda, azt meg, ugye nem akarja. Ügyes.

Ilyen az, amikor némi anyagi haszon reményében átmegy a szubkult a mainstream-be. Most már csak a viszonyrendszert kéne tisztázni. Ez most az overground undergroundja, vagy az underground overgrandja? Bár végülis tökmindegy, mert aki múzeumban akar street artot nézni, az tényleg nem érti az egészet. Szemben a londoni köztisztaságiakkal, akik kíméletlenül letakarítják korunk egyik legnagyobb hatású művészének képeit azzal a felkiáltással, hogy „mi professzionális takarítók és nem műkritikusok vagyunk”! Persze van olyan is, amit nem festenek át! Például ez itt, Londonban, a Notting Hillen, a Portobello Roadon. A festő (The Painter) című dolgozatot Banksy egyébként 2008-ban hirtelenkedte a falra. Közben az épületet eladták és felújították, de az új tulaj nagyon vigyázott a képre, egy teljes évig ponyva alatt lapult, de 2019 novembere óta, újra látható a street art kedvelők igen nagy örömére. Ráadásul tök ingyen.

(morpho)