MORPHOBLOG

KÉP-regény: Teljes Dráma!

  • 2020-03-20

Hogy a képen látható urak mit keresnek együtt egy közös képen, azt csak nagyjából tudom. Hogy min vigyorognak ilyen intenzíven, azt egyáltalán nem. Hogy miért mentem oda, azt igen, de erről az egész történetről annyi réteget lehetne lehántani, hogy a végén simán kijönne belőle egy jól megtermett Bulgakov regény. Vagy kettő. Kezdjük azzal, hogy már a helyszín sem létezik. A Vígszínház egy hosszadalmas, hirtelen összedőlés elleni felújítás miatt 1993 tavaszán bezárt, és a színészek 1994 októberéig egy sátorban rágták a csepűt, amit a Nyugati pályaudvar...

Bővebben...

KÉP-regény: A csók

  • 2020-03-13

Igen, azért jutott eszembe! De, ez nem a Halálcsók című film szpojleres trélerének egy kockája. Bár kb ezer éve láttam, de a film jó, legalább is a klasszikus erotic-thriller vonalon. Az eleje ott is valami házasságkötőnek átalakított múzeumban kezdődik, csak ott a lányt ledobják a jelenet végén a tetőről, ráadásul a napokban elhunyt Max von Sydow is játszik benne, szóval aktualitása még akár annak is volna, de nekem most nyilván a koronavírus miatt jutott eszembe ez az egész múzeumos, csókos történet. Először egy kínai maszkos képre gondoltam, de amikor...

Bővebben...

KÉP-regény: Blues menyegző

  • 2020-03-06

Ezt valahol a legelején kell kezdeni, mert én is elveszek benne néha. Szóval, egy Sonia Zambrano nevű perui születésű lány 1991-ben Magyarországra jön és két évre rá zenekart alapít mint Janis Joplin magyar hangja. Na, ez így kapásból hülyeség, mert Joplin amerikai, és nem igazán énekelt magyarul sosem, Sonia meg perui, aki Joplin dalokat énekelt, nyilván angolul. Csakhogy Joplin sosem lépett fel Budapesten, míg a Sonia és a Sápadtarcúak nevű formáció a kilencvenes években elhozta Joplin szellemét Magyarországra. Nem mondom, hogy minden bulijukon ott voltam,...

Bővebben...

KÉP-regény: A zene meg a tévé

  • 2020-02-28

1994 szeptemberében felhívtak a Kurír marketing brigádjából, hogy ugyan ugorjak már el este az azóta jobb létre szenderült Petőfi Csarnokba, mert egy hirdető szólt, hogy lesz ott valami díjkiosztó, meg Depeche Mode Klub, és le kéne fényképezni valami Paul Kinget, aki a díjakat adja át. - Hogy kicsoda adja át??? - Valami Paul King. Mond ez neked valamit? - Mi az, hogy! De még mennyire! Sőt! photo by morpho Aki a kilencvenes években volt huszonéves és hallgatott zenét, annak kivétel nélkül mondott valamit a Paul King név. Paul King és Ray Cokes neve összefonódott...

Bővebben...

KÉP-regény: A napelemes poloska

  • 2020-02-21

- Tartsd egy picit, légyszi! Lehet, hogy ez most így elsőre hülyén hangzik, de le kell fényképeznem egy poloskát. - Poloskát? - Igen! Le kell fényképeznem egy poloskát a napelemen! - Napelemen? Hát, csak nyugodtan… - Mondtam, hogy hülyén hangzik! Ez a pár mondat vezette fel ennek a képnek a létrejöttét, miközben egyébként a klímaváltozásról beszélgettünk a bátyámmal telefonon. Én egy budapesti parkoló automata mellett álltam, ő meg nem tudom, hogy hol volt, de ez nem is fontos. Olvasom mindenfelé, hogy Budapesten évek óta poloskainvázió van, erre...

Bővebben...

KÉP-regény: Csináljunk lemezborítót!

  • 2020-02-14

Ha már túl vagyunk az előre nem látható könyv előre elkészült borítóján, akkor megpróbáljuk ugyanezt lehozni a zenei vonalon is. Végülis, ha az ember 15 évig fullba tolja a koncertfotózást, akkor csinálhat úgy is lemezborítót, hogy nem is akar. Na, jó, olyan is volt, hogy felkértek, és már kész volt a kabát, amihez gombot kellett varrni, de abban semmi meglepő nincs. Nem mintha az kevésbé lett volna vicces, mármint az előre kiagyalt, alaposan megtervezett lemezborító fotózása egy hiperlink zenekarral, ahol a „hiperlink” szó szerint értendő, és nem egy kattintható...

Bővebben...

KÉP-regény: A Banksy jelenség kettő pont nulla

  • 2020-02-07

Írtam már egyszer erről a témáról egy másik kép és egy másik helyzet kapcsán. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd saját magamat fogom idézni. Na, nem azért, mintha gránitszilárdságúan örökérvényű lennék, hanem azért, mert akkor azt hittem, hogy értem, sőt, azt is hittem, hogy mások is értik. Banksyről, korunk egyik legnagyobb hatású képzőművészéről amúgy is sok mindent leírtak már sokszor, sok helyen. Továbbra sem tudjuk biztosan, hogy kicsoda is ő, mint ahogy azt sem, hogy mikor és hol bukkan fel egy-egy újabb Banksy mű valamelyik világváros...

Bővebben...

KÉP-regény: Bezárni könnyű

  • 2019-12-20

Első szín Ifjonc voltam, tán még 20 éves sem, amikoris egy hetente megjelenő politikai hírmagazinnál voltam gyakornok. Az egyik első melóm az volt, hogy menjek el fotózni a Pesti Barnabás (ma Piarista) utcába, merthogy bezár az Egyetemi Színpad! Nem igazán tudtam, hogy mi az, hogy Egyetemi Színpad, meg azt sem értettem igazán, hogy miért baj az, ha bezár, de hát, a munka az munka. Persze én mindig is olyan voltam, hogy utánanéztem annak, amit le kellett fényképezni, mert ha minden téren képben van az ember, akkor a fénykép is képben lesz, ami lehet, hogy már csak...

Bővebben...

KÉP-regény: Lövésem volt

  • 2019-12-13

Máris lelövöm a poént, merthogy majdnem engem lőttek le, ami, annak ellenére, hogy nincsenek a lelövésemmel kapcsolatban komoly tapasztalataim, azért nem hangzik igazán jól. Mindjárt itt van a lövés hangja például, ami, ha elég közel van hozzá a kósza fotográfus, akkor kifejezetten barátságtalan tud lenni. De a móka fokozható, ha az ember a golyó becsapódását is közelről szemléli. Ráadásul a majdnem lelövésemre teljesen váratlanul került sor. Reggel, amikor felébredtem, még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy pár órával később majdnem le fognak...

Bővebben...

KÉP-regény: A lovak meg a sirály

  • 2019-12-06

Olyan is van, hogy az emberke teljesen mást akar lefotózni, mint ami végül megjelenik a képen. Mikor mondjuk, belép elénk egy szórakozott turista, (egyébként mindegyik az) vagy elsuhan egy autó, esetleg egy izgága politikus kitakarja a lencsét. Vagy valami ilyesmi. Ez nem számít pozitív jelenségnek, olyannyira nem, hogy ezek a képek jellemzően mennek a kukába. Olyan is volt már, hogy egy zenekar, konkrétan a Deep Purple, csak úgy engedélyezte a fotózást, hogy a színpad előtti árokból kihajították a fotósokat a közönség közé, aztán hajrá! Próbált már valaki...

Bővebben...