MORPHOBLOG

KÉP-regény: Színház az egész

  • 2020-11-27

Iglódi István az ország egyik legjobb rendezője és legnagyobb színésze volt. "Sajnálom, hogy nagyon ritkán játszott. Elképesztő élmény volt vele játszani" – hangsúlyozta Törőcsik Mari, aki elárulta, hogy élete egyik legfontosabb emléke Ionesco A székek című darabjának Fodor Tamás rendezte előadása, amelyet Iglódi Istvánnal játszott. Nyilatkozta öt évvel ezelőtt az akkor nyolcvanadik születésnapját ünneplő színésznő. © photo by morpho Na, ezt a darabot, ebben a szereposztásban én történetesen fényképeztem, és annyira érdekes háttértörténet...

Bővebben...

KÉP-regény: 10000 hosszúlépés

  • 2020-11-20

Ami azt illeti, egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha keveredtem volna bárki mással egy olyan információ- és poéngazdag spontán beszélgetésbe a semmiből, mint akkor azon a bizonyos Szigeten Benkő Lászlóval a backstage-ben. Őszintén szólva, arra sem emlékszem, hogy pontosan melyik évben történt, de nagyjából olyan ’97 és 2000 között lehetett. Asszem. A negatívtasakon sem volt rajta az évszám, csak annyi, hogy „Sziget”, meg egy Ω betű. Nem mintha nem lenne egyébként tökmindegy, hogy mikor volt, mert a sztori a lényeg, meg a gondolatiság, és arra pontosan...

Bővebben...

KÉP-regény: Bál, bál, maszkabál!

  • 2020-11-13

Azért az legalább is kemény tud lenni, ahogy a sors rövid távon átformálja, sőt, néha gyökeresen megváltoztatja a hozzáállásunkat egy kérdéshez, főleg akkor, ha a sztori első ránézésre teljesen egyértelműnek tűnik. Esetünkben teljesen átalakította egy fénykép jelentését. Ezt a képet Pekingben csináltam röpke négy évvel ezelőtt. Sajnáltam akkor és ott ezt a srácot, nem is kicsit. Az egész város maszkot hordott, mert akkora volt a szmog, hogy nem lehetett levegőt kapni. A napot egy hétig nem láttam, és a levegőben szálló szutyok lepett be mindent....

Bővebben...

KÉP-regény: Pálma az Operaházban

  • 2020-11-06

Bárkinél is érdeklődtem eddig, a képen látható épület hollétét illetően, még soha senki sem tudott elrugaszkodni a Párizs-Bécs-Szentpétervár tengelytől. Pedig nagyon el kéne! Olyannyira, hogy ezt a képet nem is Európában, sőt, még csak nem is a Föld északi felén, hanem az Amazonas vidékén, a brazil esőerdő kellős közepén, Manausban csináltam. Hogy mit keres egy neoreneszánsz stílusú operaház a dzsungel kellős közepén, meg hogy mennyire tölti be a funkcióját, azt nem most fogom megfejteni, de a jelenség legalábbis meghökkentő. © photo by morpho Az...

Bővebben...

KÉP-regény: Esélytelen találkozás egy nagyvárosi mágussal

  • 2020-10-30

1994-ben készült ez a kép John Lurie amerikai színészről, aki nem másodlagosan kitűnő szaxofonos is, és kéretik zenei szinten nem párhuzamot vonni Woody Allennel. Még véletlenül sem. A kép kicsit noir, kicsit melankolikus, kicsit Jarmusch. Pont olyan, mint John Lurie a Törvénytől sújtva című filmben. © photo by morpho Pedig csak megjött és rágyújtott. Itt döbbentem rá, hogy ő nem is szerepeket játszik, hanem saját magát, amit aztán verbálisan is alátámasztott. Ez ma már nem jöhetne össze, mert nem lehet egy hotelban nyilvánosan rágyújtani. Bár...

Bővebben...

KÉP-regény: Kiviszem a lovam

  • 2020-10-23

2020. október 19-én Los Angelesben életének 81. évében meghalt Spencer Davis rocklegenda, a Spencer Davis Group vezetője. Idén nagyon utálom az ilyen híreket. Már most túl sok volt belőle, pedig még csak október van. Az 1963-ban Birminghamben alakult zenekar vezetője igencsak kedves volt számomra. Egyrészt a Spencer Davis Group volt az első nyugati rockbrigád, akit beengedtek koncertezni Magyarországra, másrészt volt szerencsém személyesen is sörözni vele, és azt kell mondjam, hogy jelen állás szerint ő volt a legszórakoztatóbb sztármuzsikus, akivel valaha találkoztam. ©...

Bővebben...

KÉP-regény: ArtsCape avagy a rettegés felső foka

  • 2020-10-16

Gondolkodtatok már azon, hogy miként kezdenétek hozzá, ha egy látogatónak húdenagyon szakmaian be kéne mutatnotok egy kulturális intézményt, mondjuk egy színházat? Nyilván nem, mert miért tennétek, pláne hogy hülyeség. Én mostanság mégis ezen töprengek. Na, nem szóban kéne felvázolni, mintegy ismeretterjesztő jelleggel, hanem a helyszínen körbevezetve úgy, hogy az illető tényleg kapjon némi képet az egész intézményről, de azért ne fulladjon bele egy érdektelen információhalmazba. Vajon a zsinórpadlás tetejére felvinném-e, vagy csak az aktuális előadásokból...

Bővebben...

Kép-regény: Csókok a kriptából

  • 2020-10-09

Úgy egy éve volt már szó a KÉP-regényben a Kiss együttes 1997-es, reunion turnéjáról, amiből nem maradt ki a budapesti fellépés sem. A júniusi koncertnek viszont volt egy vicces előzménye, ami szintén a magyar fővároshoz kapcsolódik, ráadásul nem is annyira zenei, mint inkább muzeológiai, helytörténeti, sőt, kultúrantropológiai vonzata volt az egésznek. Ha mindezek tükrében bárki is azt gondolná, hogy én egy feketeöves Kiss rajongó volnék, az rossz irányba indult és gyorsan forduljon vissza! A Kiss nevű brigádot sokkal inkább egy poénnak tartottam, mint...

Bővebben...

KÉP-regény: Punkügyletek

  • 2020-10-02

Ha valaki olyan hülye volt, hogy a kilencvenes évek Magyarországán koncertfotózásra adta a fejét, annak alapvetően két problémahalmazt kellett megoldania. Egyrészt tudomást kellett szereznie azokról a koncertekről is, amit jellemzően nem plakátoltak ki az utcán, másrészt valahogy meg kellett oldania, hogy be is jusson ezekre a bulikra. Hát, nem volt egyszerű. Persze mondhatnátok, hogy ez mindig is így volt, de ez azért nem teljesen igaz. A nyolcvanas években a világsztárok nagyrészt még elkerülték Magyarországot, arról a néhány koncertről, ami néha becsúszott,...

Bővebben...

KÉP-regény: A tenisz nyomában

  • 2020-09-25

Szerintem egyébként tök jó dolog a telefonba épített GPS. A világ bármely pontján is jártam az elmúlt években, bármilyen hülye helyen is, mindig kisegített, sőt! Olyan helyekre is simán bementem, ahova korábban térképpel se nagyon mentem volna, főleg, hogy térkép nem is volt. Most nem a riói favellára gondolok, mert oda GPS-szel sem érdemes bemenni (azt amúgy is hamar elveszik az embertől), hanem olyan zegzugos városrészekre, ahol a helyiek is nehezen igazodnak el. Azóta vagyok kissé bizonytalan az ügyben, amióta tudom, hogy előfordul néha olyan, hogy a GPS teljesen...

Bővebben...