MORPHOBLOG

KÉP-regény: Bezárni könnyű

  • 2019-12-20

Első szín Ifjonc voltam, tán még 20 éves sem, amikoris egy hetente megjelenő politikai hírmagazinnál voltam gyakornok. Az egyik első melóm az volt, hogy menjek el fotózni a Pesti Barnabás (ma Piarista) utcába, merthogy bezár az Egyetemi Színpad! Nem igazán tudtam, hogy mi az, hogy Egyetemi Színpad, meg azt sem értettem igazán, hogy miért baj az, ha bezár, de hát, a munka az munka. Persze én mindig is olyan voltam, hogy utánanéztem annak, amit le kellett fényképezni, mert ha minden téren képben van az ember, akkor a fénykép is képben lesz, ami lehet, hogy már csak...

Bővebben...

KÉP-regény: Lövésem volt

  • 2019-12-13

Máris lelövöm a poént, merthogy majdnem engem lőttek le, ami, annak ellenére, hogy nincsenek a lelövésemmel kapcsolatban komoly tapasztalataim, azért nem hangzik igazán jól. Mindjárt itt van a lövés hangja például, ami, ha elég közel van hozzá a kósza fotográfus, akkor kifejezetten barátságtalan tud lenni. De a móka fokozható, ha az ember a golyó becsapódását is közelről szemléli. Ráadásul a majdnem lelövésemre teljesen váratlanul került sor. Reggel, amikor felébredtem, még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy pár órával később majdnem le fognak...

Bővebben...

KÉP-regény: A lovak meg a sirály

  • 2019-12-06

Olyan is van, hogy az emberke teljesen mást akar lefotózni, mint ami végül megjelenik a képen. Mikor mondjuk, belép elénk egy szórakozott turista, (egyébként mindegyik az) vagy elsuhan egy autó, esetleg egy izgága politikus kitakarja a lencsét. Vagy valami ilyesmi. Ez nem számít pozitív jelenségnek, olyannyira nem, hogy ezek a képek jellemzően mennek a kukába. Olyan is volt már, hogy egy zenekar, konkrétan a Deep Purple, csak úgy engedélyezte a fotózást, hogy a színpad előtti árokból kihajították a fotósokat a közönség közé, aztán hajrá! Próbált már valaki...

Bővebben...

KÉP-regény: Párnacsata

  • 2019-11-29

Ha most azt mondom valakinek, hogy ezen a képen Tóth Vera párnacsatázik Kandech Evelyne-nel, akkor az illető inkább hülyén nézne rám, mint nem. Persze Tóth Vera neve nyilván ma is sokaknak mond sokat, de ha ezt a képet 2004 elején mutogatom, akkor nem nagyon lett volna ember az országban, aki ne fűzött volna hozzá valami szigorúan szakértői megjegyzést, hiszen hát az első kereskedelmi „tehetségkutató” megasztárjai randalíroznak itten önfeledten, kérem szépen! A tehetségkutatót azért tettem idézőjelbe, mert azért tehetségkutatásról nemigen volt itten szó,...

Bővebben...

Kép-regény: Hírnév

  • 2019-11-22

Vajon mitől lesz valaki híres? Vajon ki számít annak és ki nem? Meg persze az sem mindegy, hogy mikor lesz az? Ez nagyon nem mindegy! Kezembe akadt egy kép, amit Luxorban, a Nílus nyugati partján, a Királyok Völgyében csináltam. Ez a 62-es számú sír bejárata, amit 1922-ben talált meg a brit Howard Carter. Ide temették az időszámítás előtt 1323-ban megboldogult Tutanhamon fáraót, aki saját korában egy teljesen jelentéktelen uralkodónak számított, és gyorsan el is felejtette mindenki. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy néhány korai próbálkozástól eltekintve,...

Bővebben...

KÉP-regény: A szerelmes szamár

  • 2019-11-15

Jellemzően az ember keresi a témát, de van olyan is, hogy a téma talál rám, ráadásul néha elég meglepetésszerűen, mondhatni sokkolóan. Ez egyébként ritka dolog, de ebben az esetben inkább kellemetlen volt az egész, mint nem. Hevenyészett számításaim szerint második napja dolgoztam a Kurír című napilapnak, amikor is összefutottam egy szamárral. Nem, nem a kedvenc kollégáimra gondolok, az ő esetükben nem használnék eufemizmust. Ez frankón egy szamár volt, bár egyesek szerint inkább öszvér, de ez a lényegen nem változtat. A szerkesztőség egy gangos házban...

Bővebben...

KÉP-regény: A szerkesztő másképp gondolta

  • 2019-11-08

Tán van, akinek furcsán hangzik, de a kilencvenes években Chick Corea még nem lépett fel ilyen sűrűn Budapesten, mint manapság. Sőt, olyannyira nem, hogy minden fellépése eseményszámba ment, és mivel akkor még ritkán és keveseknek adott interjút, ezért ha valaki csinálni akart vele egyet, akkor mindent meg kellett próbálni, hogy valahogy összejöjjön a dolog. 1994, Hotel Hilton a Várban. Corea az akkor aktuális kultműsornak a Stúdió ’94-nek adott interjút, és mivel ezt mi megtudtuk, odamentünk a hotelbe, hátha a zongorista úr velünk is szóba áll. A biztonság...

Bővebben...

KÉP-regény: Csináljunk könyvborítót!

  • 2019-10-31

Könyvborítót jellemzően nem úgy csinál az ember, hogy na most ez akkor könyvborító lesz! Olyan is van persze, bár én inkább lemezborítókat csináltam felkérésre, de az végül is majdnem ugyanaz. Mindenesetre, ha valaki a saját fotóalbumának a borítóját csinálja, történetesen én, akkor az már évekkel azelőtt elkészült, hogy a könyv megszületett volna. Sőt! Van, hogy a borító már akkor elkészült, amikor nem hogy a könyv gondolata csak egy kicsit is felmerült volna, de még abban sem voltam biztos, hogy érdekel-e a téma egyáltalán? Na, most ebből mindenkinek...

Bővebben...

KÉP-regény: Beállás

  • 2019-10-24

A múlt héten arról értekeztem, hogy simán kirakták a fotósokat a Page&Plant sajtótájékoztatóról, ami azért erősen visszaveti a képalkotói tevékenységet. Ha valaki azt gondolná, hogy az újságírók sokkal jobb helyzetben vannak hozzám képest, akkor súlyosan téved! Most ugyanis a múlt heti szitu inverzét igyekszem vázolni, konkrétan azt, amikor egy sztár az újságírót szívatja, a fotóst viszont engedi dolgozni. Valami ilyesmi történt 1995. március 7-én, amikor is Miles Davis egykori dobosát, Al Fostert üldöztük GNL kollégával, de végül „csak”...

Bővebben...

KÉP-regény: No Photo!

  • 2019-10-17

Először azt hittem az egészre, hogy poén. De tényleg! Robert Plant és Jimmy Page 1998 februárjában lépett fel Budapesten, ami elég erőteljesen megmozgatta a Led Zeppelin rajongókat, mert nagyjából fél nap alatt adták el az összes jegyet, mindezt úgy, hogy még korántsem kulminált az internet nevű találmány, pláne az elektronikus jegyvásárlás, ezért aztán az emberkék tömegével elsétáltak a közeli jegyirodához, ahol beálltak a sorba, aztán vagy összejött a jegy, vagy nem. Na, nem ezt gondoltam poénnak, mert erre nagyjából számítani lehetett egy ilyen bulinál....

Bővebben...