Azt olvastam, hogy a szénégetők keveset beszélnek és mindig kormosak, ami egyébként szerintem a kéményseprőkre is igaz, de mivel esetünkben nem célom párhuzamot vonni, maradnék a hallgatag szénégetőknél. Huszonöt éves koromban láttam életemben először valódi szénégetőt, addig csak olvastam róluk, és bár egészen apró koromtól lelkes fogyasztója vagyok a faszénen sült ételeknek, sose gondoltam bele korábban, hogy az a zsák kormos izé, amit megveszünk a benzinkútnál, az honnan származik és micsoda is valójában. Azóta már tudom, hogy jó faszenet bükkfából...

Talán emlékeztek még rá, áprilisban megígértem, hogy háborúba kezdek az MI ellen. Hogy tükrökkel felvértezve fogom járni a világot és megmutatom, hogy hagyományos eszközökkel is megteremthető az, ami egyébként mesterségesnek látszik. Aztán, ha majd csalást meg trükköt kiáltanak, akkor bebizonyítom, hogy inkább tükröt kellett volna. © photo by morpho Máris elérkeztem az első ilyen esetig, mikoris egy szakértő kolléga jóvoltából a fenti kép került górcső alá. Az állítás az, hogy a vöröskáposztára egy képmódosító szoftver segítségével...

Ezt a képet a Sziget fesztiválon csináltam 2013-ban. Pont húsz évvel azután, hogy az akkor még Diáksziget néven futó legelső Szigeten elkezdtem fényképezni fekete-fehér filmre, és bár éreztem, hogy itt valami egészen új dolog van készülőben, nem hittem volna, hogy húsz évvel később az Óbudai-szigeten még bármiféle fesztivált fognak rendezni. Sőt, őszintén szólva azt sem hittem 1993-ban, hogy egy évvel később újra megrendezik az eseményt, ráadásul Eurowoodstock néven, telis-tele olyan külföldi fellépőkkel, akik az 1969-es eredeti Woodstocki fesztiválon...

Hogy lesz a cuccból limlom, avagy, ha tetszik, lehet fordítva is. Hogy lesz a limlomból cucc? Elképesztő, hogy egy lomtalanítás milyen tűpontosan rá tud világítani arra, hogy igenis van átjárás a haszontalan és a hasznos között, csak meg kell találni a haszontalannak tűnő tárgyakhoz a megfelelő embert. Én például sosem voltam egy gyűjtögető típus, sőt anno komoly vitákba keveredtem apámmal, mert benne erősen jelenvolt a „majcsakjóleszvalamire” faktor, és akkor képtelen voltam meggyőzni arról, hogy a mosógép dobozát nem kell elrakni a padlásra, mert...

A Csernobil című sorozatban Gyatlov főmérnök helyettes szájából hangzott el, részben kommunista rendszerkritikaként, az azóta szállóigévé vált mondat, miszerint a sugárzás „3,6, nem jó, de nem is tragikus”. Közben a sugárzás valójában ennek több ezerszerese volt, csak a műszerek felső határa 3,6-ra volt kalibrálva, tehát a szerkentyűk valójában kiakadtak, de a reakció erre is csak annyi volt, hogy biztos a műszer rossz. Az összes. Nyilván. A baj az, hogy ilyen gondolataim vannak az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) közelgő konferenciája...

Ha elfogadom azt az axiómát (nem fogadom el), hogy régen minden könnyebb volt, akkor a most következő fotó-logikai láncolat, ha körbeér, a saját farkába harap. Már ha tényleg körbeér, de azért próbáljuk meg! Az az alapállításom, hogy a fényképészek dolga a huszadik század elejétől úgy a 60-as évekig sokkal könnyebb volt, mint manapság. „A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy az eredetiséget bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája.” Mondta ezt Henri Cartier-Bresson francia fotográfus valamikor a huszadik század 50-es éveiben....

Ez az egész történet egy kiállítás kapcsán merült fel, egy kocsmában. Érdekes, hogy a legjobb ötletek mindig egy bárban vagy kocsmában merülnek fel. Ezt sosem tudtam megmagyarázni. Valahogy a Rudasban, a jódos-sósban vagy teszem azt, hóesésben a libegőn sosem ugranak be olyan elképzelések, amik azán megváltják a világot. Jó, ez így talán egy kicsit nagyratörő elképzelés, de ha a saját világunkra gondolunk, akkor talán megáll a dolog. © photo by morpho Ha átmegyek egészen konkrétba, akkor ez a bizonyos ötlet a „Köztes Terek” nevet kapta végül,...

Az Amboseli Kenya egyik leghíresebb nemzeti parkja az ország déli részén, a tanzániai határ mellett, a Kilimandzsáró lábánál. A zebrák, elefántok és oroszlánok mellett leginkább a szavannák vándorai, a maszájok lakják, akik, még nagyjából ősinek mondható kulturális közegben, állattartásból és némi vadászatból tartják fenn magukat. Legalábbis eddig így volt. © photo by morpho A maszájok nem túl vendégszerető népség, igazándiból sosem voltak azok, de a turizmusban rejlő lehetőségek – különös tekintettel a könnyen begyűjthető készpénzre...

Nagyritkán előfordul olyan eset, hogy nem egy fénykép hív elő belőlem emlékeket, hanem a mélyen bevésődött emlékek hívnak elő egy képet. Esetünkben ez azért különösen érdekes, mert amikor ezt a képet csináltam, olyan érzésem volt, mintha beültem volna egy időgépbe és megláttam volna saját magam, amint 14 éves koromban a barátommal horgászni indulok a Balaton vöröslő naplementéjének ölelésében. © photo by morpho Mindig akkor indultunk, amikor a napkorong a láthatár alá bukott, és – mintegy negyven perc evezés után – a parttól másfél...

Kezdeném azzal, hogy mi is az a favella? Nem, semmi köze a fakanálhoz meg a fatányérhoz! Egyébként nem akarom elpoénkodni a dolgot, mert a favellák a latin-amerikai nagyvárosok nyomornegyedei, és hát ezekről a kerületekről első blikkre nem a móka meg a kacagás szokott az ember eszébe jutni. Sokkal inkább a lepukkant épületek, a zsúfoltság, a higiénia hiánya meg persze a drogbandák, akik a favellákból szervezik a „vendégkört” és sokszor egymással is megküzdenek, amiből rendre fegyveres csetepaté kerekedik, és ilyenkor a legnagyobb riói favellákban a hadsereg...