MORPHOBLOG

KÉP-regény: Sting és a sör

  • 2019-06-14

A Sting nevű urat nagyon sokszor láttam játszani és nagyon sokszor fényképeztem. Talán a legtöbbször a nagy sztárok közül, és bár nem tudom miért, de minden fotózás körül volt valami balhé. Ez persze állítólag mindig miattam volt, de ez nekem azért nem volt ennyire egyértelmű.

photo by morpho

Ok, az első eset némileg jogos volt. Három órával a koncert előtt odahívták a fotósokat a Kisstadion nevű betonteknőhöz, hogy átvegyék a belépőt, aztán közölték, hogy két óra múlva találkozunk, addig szabadfoglalkozás. Mivel ebbe a kocsmalátogatás is beletartozik, gondoltuk néhány kollégával, letolunk egy-két sört a kezdésig, végül is mi bajunk lehet belőle? Na, ez aztán heveny vodkázásba csapott át, és mire vissza kellett menni a kezdésre, pont úgy éreztem magam, mint a nagymamám tévéje. Se kép se hang. Arra még emlékszem, hogy valahogy lekavarodtam a zenekari árokba, de ott már erősen kellett kapaszkodnom a kamerába, hogy valahogy megtartsam az egyensúlyomat. Ezt persze a „leverem a vesédet szekjuriti” sasszemű tagjai egyből kiszúrták és ki akartak pakolni az árokból. Az volt a szerencsém, hogy közben megjelent a színpadon Fullánk úr, és hirtelen egy csomó mással kellett foglalkozniuk, így aztán maradtam és megpróbáltam fényképeket csinálni. Na, ez nem sikerült. Ellőttem vagy két tekercs filmet, és másnap, mikor lehívták a negatívot, akkor derült ki, hogy az első tekercsen végig az egyik session gitárost néztem Stingnek, aztán valami gyanús lett, mert a második tekercsen már stimmelt az ember, csak az élességet nem igazán találtam sehol. Aztán nagy kínkeservesen összevakartam egy leadható képet, de az is annyira pocsék volt, hogy olyan szar koncertfotót sem korábban, sem azóta sem sikerült összehoznom. Ez volt koncertfotózási pályaívem mélypontja.

A következő alkalommal szintén a Kisstadionban megint a sör miatt keveredtem idióta konfliktusba, csakhogy ott nem én söröztem, hanem Sting. Na, nem arra gondolok, hogy most ő itta le magát, ő tényleg csak egy sört ivott, én meg szerettem volna csinálni erről egy képet. A nagy koncertek színpadjai mögött van egy backstage nevű hely, ami mondjuk úgy fordítható le, hogy a „kulisszák mögött”. Itt sokszor összefutnak a fotósok a művészekkel, és persze van büfé. Na, itt sörözött a művész úr a buli előtt, és hát azért ez csak megért volna egy képet, nem? Megérdeklődtem a szervezőktől, hogy odamehetek-e hozzá, megkérdezni, hogy ugyan hagy csináljak már egy képet. Erre a sajtós hölgy szabályosan leüvöltötte a fejemet, hogy ha nem maradok nyugton, akkor kivág innen, és a koncertet is felejtsem el. Namost ezt nem értettem. Említettem, hogy ez csak egy kérdés akart lenni, semmi több, mire megkérte a „kollégáit”, hogy engem rakjanak ki! Itt kénytelen voltam felhívni a figyelmét, hogy azért az elég hülyén nézne ki, ha az ország egyik legolvasottabb bulvárlapja másnap azzal a címlappal jelenne meg, hogy kollégánkat kivágták a Sting koncertről, mert le akarta fényképezni Stinget. Ezen a hölgy gondolkodóba esett, és valami érthetetlen okból megváltoztatta a véleményét. Na, így készült el ez a kép, és mivel Sting is remek formában volt, talán a sör miatt, én meg józan voltam, elkészülhetett ez a kép.

A harmadik eset, mert olyan is volt, már inkább szociológiai, mint fotográfiai kérdés. A felvonulási téren volt egy ingyenes Sting buli, valamikor a kétezres évek elején, és hát gondoltam, végül is miért is ne? Ezek az ingyenes bulik mindig veszélyesek. Rengeteg olyan ember megy el, akik egyébként nem ismerik az adott előadót, csak hát ő egy sztár, belépő meg nincs, aztán menjünk el! Mikor meg ott van, akkor rájön, hogy ez nem az a típusú helyközi mulatós zene, amihez napi sztenderdben hozzászokott, és hát beszélgetéssel üti el az időt. Röviden csak annyit mondanék, hogy nem jó, amikor a Roxanne alatt/közben ezt hallgatod: – Hát tudod, Ibolyka én ilyenkor a lecsóba mindig rakok tojást, mert különben az uram nem eszi meg! Csak így szereti, aztán iszik rá egy pofa sört! De az is lehet, hogy mégis inkább rántott tök lesz holnap, mert Magdikától gyönyörű szép patiszonokat kaptam a múlt héten, és tudod… Na, ez volt az a pillanat, amikor otthagytam az egészet. Csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy Sting júliusban ismét fellép Budapesten. Sajnos én akkor pont nem leszek a városban…

(morpho)

Vaker

Az email címed nem lesz nyilvános. A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező