Van a képen egy Andile Vellem nevű afrikai srác. Azt kell még tudni róla, hogy Qumbu-ban született, a Dél-afrikai Köztársaságban, egy szigorúan gyémántbánya-mentes, világvégi településen. Ha magyar lenne, és meg akarnám feleltetni a körülményeket, akkor kb a tiszaburai romasort mondanám. Ez már önmagában elég lehangoló, de vele még jobban kibaszott az élet! 5 éves korában elkapta a mumpszot, aminek az lett a vége, hogy teljesen elvesztette a hallását. Na, ilyen indítókeverékkel nem szoktak autóversenyt nyerni, de még roncsderbit sem.

photo by morpho

Mindig is nagyra tartottam azokat az embereket, akik valamilyen hiányosságuk ellenére észre tudják vetetni magukat, sőt hangadók tudnak lenni egy hétköznapi közegben. Azt nem állítanám, hogy a hátrány kapásból előny, de hogy a most 39 éves, csak jelnyelven kommunikáló Andile Vellem sikeréhez nagyban hozzájárult a hátrányos induló, az egész biztos. Csakhogy ő tudta, hogyan kovácsoljunk tőkét a hátrányból, mindezt valahol a titok és a varázslat határán. Szóval, ez a forma gyerekkorában megtanult táncolni. Mivel beszélni nem tudott, kénytelen volt keresni valamilyen más kifejezési formát, amivel tevékenyen is részt tud venni a világ folyásában. Aztán huszonévesen felkutatott másokat is, akik szintén valamilyen hiányossággal küszködtek, de nem akartak ebbe belenyugodni, majd megalapította az Unmute Dance Company-t.

Ez az „unmute” a lényege az egésznek. A „mute” magyarul annyit tesz, hogy néma, némít. Az „un” meg ugye egy fosztóképző. Tehát azt tagadom, ami eleve hiányzik. Esetünkben a hangot. A visszahangosítás talán kifejezné a jelentést, de a hangadót jobbnak gondolom. Szerintem jobban visszaadja ezt a lenyűgöző szemléletet: Nem „csak” olyan szeretnék lenni süketen, mint „bárki” más, hanem több annál! Valódi hangadó, aki be tudja bizonyítani, hogy egy világvégi afrikai faluból, süketen is van előtted járható út, hogy mindig lehet máshogy, és mindig van remény! Azóta a világ legnagyobb városainak színpadjain lépnek fel, ahol meglepődve nézik őket, hogy hát hűha!

Van mit tanulnunk ebből a szemléletből. Igen, nekünk, európai idiótáknak, akik az általános konjunktúra közepette már lassan egymást sem vesszük észre, lassan azt gondoljuk, hogy mi ürítettük a világot, miközben a saját fekáliánkat kenjük szét magunk között, és politikai célú populista kampányokat folytatunk az Andile Vellemek és az általuk fémjelzett logika ellen! Én kérek elnézést, és nekem ég az arcom, de komolyan! Pedig lehetne tenni ez ellen. Első körben meg kéne ismerni azt a kulturális közeget és logikát, amiről véleményt mondunk. Sokkal könnyebb megérteni valamit, ha ismerjük, mintha nem. Érdekes, hogy az embereket ez nem szokta zavarni. Mindenről kiforrott véleményük van, amiről fogalmuk sincs.

Pedig Andile Vellem nekem nem ellenség! Sőt, példakép! És ha egy buta európai, aki kb a faluja határáig jutott egész életében, benne látja az ellenséget, akkor már azt is meg lehet érteni, hogy miért háborúzta végig az emberiség az elmúlt 35 ezer évet.

(morpho)