– Maga meg ne fényképezzen munka közben!!!!!! Főleg ne ilyen közelről!

Kiabálta rám Szabó István meglehetősen indulatosan 1996-ban a Kecskeméti Katona József Színházban. Elég kellemetlenül éreztem magam, mit ne mondjak. Hebegtem valami bocsánat félét, de azért elég szar, amikor a valaha volt legsikeresebb magyar filmrendező, akinek 4!!! filmjét is jelölték Oscar-díjra egy méterről ordítja le az ember fejét.

photo by morpho

A történet persze nem így kezdődött. Szabó István a német ZDF televíziónak készített egy tv filmet „Offenbach titkai” címmel. Offenbachot Jordán Tamás játszotta, de nem ő volt az egyetlen magyar szereplő a filmben. Ennek forgatták egy jelenetét Kecskeméten, és a rendező beleegyezett, hogy készítsek néhány képet a forgatásról, sőt, a nap végén interjút is adott. Már késő este volt, mindenki elfáradt, és az utolsó jelenetet kellett volna valahogy összerakni. Na, ez nem akaródzott sehogy se. A stáb német volt, ezért Szabó jellemzően németül kommunikált velük, és közben magyarul kellett instruálnia Jordánt és Koltai Lajos operatőrt. Nem volt jó a beállítás, nem tetszett neki a kép, a világítás, meg semmi sem. Nyűgös volt és fáradt. Na, ebbe fényképeztem én bele egy méterről, és becsületére legyen mondva, hogy nem azonnal üvöltötte le a fejem, hanem csak úgy kb 5 perc múlva. Így utólag visszagondolva tulajdonképpen valahol még toleráns is volt. Én mindenesetre leborultam az érvek nagysága előtt, helyben kapituláltam és elhagytam a termet.

Nagyjából két óra múlva a rendező interjút adott nekünk. Az első mondata a következő volt:
– Fiatalember, ne haragudjon, hogy ilyen indulatos voltam magával, de ez egy nagyon fárasztó nap volt. Pontosan tudom, hogy maga is a munkáját végezte, és azzal is tisztában vagyok, hogy én egyeztem bele a fotózásba.

Az a vicc az egészben, hogy pont ugyanúgy hebegtem, mint két órával korábban, és ugyanolyan kellemetlenül éreztem magam, mint amikor lebaszott. Még ő kért bocsánatot tőlem? Ez nem hogy elvárás nem volt, de már arra is gondoltunk, hogy az eset után lehet, hogy interjút sem fog adni. Ez a történet jutott eszembe a minap, amikor is olvastam, hogy Szabó István 80 éves lett. Nehéz erre bármit is mondani. Ezzel a profán kis sztorival kívánok neki boldog születésnapot. Isten éltesse még nagyon sokáig!

(morpho)