photo by morpho

Nagyon irigyeltem azt a lányt annak a lemezkiadónak az irodájában, amikor arról mesélt: Ő látta a Cranberries-t Írországban, amikor még tucat-tizenkettő kocsma­ zenekar voltak. Ott kellett volna ülnöm, valahol a sarokban, szemben az ajtóval, és figyelni, ahogy a srácok, kicsit zavartan bemutatják az új énekesnőjüket, Dolores O’Riordant. Dolores majd egy turné közben, sikereik csúcsán anorexiás tüneteivel hagyja faképnél őket. Meg sem állt hazáig. Kialudta magát, és Budapestre már kigömbölyödve, két gyerekkel gazdagabban tért vissza.

A Zöld Sziget mindig adott magára, mindig színültig volt ötcsillagos zenekarokkal: Them, U2, Boomtown Rats, Cranberries, Dubliners, Clannad, Chieftains… Könnyű nekik, arrafelé még mindig él a népzene, ha valaki rákezdi szerda este egy pubban, lehet, hogy egy héten belül az egész köztársaság énekli. Mi lesz ott, ha egyszer kitör a béke? Talán a Tőzegáfonyák visszamennek korcs­mai bandának, hisz nincs is annál jobb. És akkor egyszer csak leülök szemben a bejárattal, valahova a sarokba. Talán a fiúk már nem is lesznek ott, csak néhány helyi­ érdekű arc húzza Doloresnek, aki jóízűeket énekelget három szólamban Shane McGowannel, Bob Geldoffal, Hazel és Sine­ad O’Conorral. Arról, hogy ki van törve végre a béke. De most aztán tényleg…

Hetesi Péter Pál / G3